Maslow elméletéhez általa példamutatónak nevezett embereket tanulmányozott, például Albert Einsteint, Eleanor Rooseveltet, és Frederick Douglasst. Ezen felül a legegészségesebb egyetemistákat, mivel szerinte a beteg embereknek beteg motivációi vannak, ezért csak az egészségesek vizsgálatával ismerhető meg az általa normálisnak tartott ember motivációja. Elképzeléseit részletesebben 1954-ben megjelent Motivation and Personality című könyvében fejtette ki, és bár elmélete rendkívül népszerű, kutatásokkal valójában sosem igazolták.

Fiziológiai szükségletek, biztonság

A szükségletek hierarchiájában legalul és legszélesebben a biológiai és fiziológiai szükségletek helyezkednek el: ezek mindenképpen szükségesek az emberi túléléshez, ha ezek nincsenek meg, nem tudunk létezni. Ide soroljuk a lélegzést, az ételt, a vizet, a homeosztázist (a belső és külső körülményekhez való alkalmazkodás képességét), a kiválasztást, a szexet és az alvást.

Fotó: Wikipedia

Erre épülnek a biztonsági szükségletek: ha a létfenntartással nincs probléma, a biztonsággal kapcsolatos igények kapnak elsőbbséget, uralják a viselkedést. Ebbe beletartozik a személyes biztonság, a pénzügyi biztonság, az egészség és jólét, valamint a biztonsági háló balesetek, betegségek ellen.

Közösség

Miután teljesülnek a pszichológiai és biztonsági szükségletek, az emberi szükségletek harmadik rétege Maslow szerint a közösségi élet, a valahová tartozás érzése. A pszichológus érzelemalapú kapcsolatokat sorolt ide, úgymint barátság, család, intimitás.

Az embereknek szükségük van az érzésre, hogy tartoznak valahova, elfogadásra, függetlenül attól, hogy nagyon társadalmi csoporttól jön, például kluboktól, munkahelyi környezetből, vallási csoportokból vagy szakmai szervezetektől, vagy kisebb társadalmi kapcsolatokból: családtagoktól, intim partnerektől, mentoroktól, közeli kollégáktól, bizalmasoktól.

Szükségünk van arra hogy szeressünk valakit, és szeressenek minket szexuális és nem szexuális értelemben is. Ezek hiányában az emberek magányossá válnak, szoronganak, sőt akár a klinikai depressziót is elérhetik. A nyomásgyakorlás erejétől függően a valahová tartozás sokszor felülírja a fiziológiai és biztonsági szükségleteket: az anorexiások például néha inkább nem esznek, csak hogy meglegyen a kontroll érzése - igaz, ezt a területet Maslow nem vizsgálta, mert csak általa egészségesnek vélt emberekkel foglalkozott.

Megbecsülés

Minden embernek szüksége van arra, hogy elismerjék. Az önbecsülés normális emberi vágy, hogy elfogadottak legyünk, és mások értékeljenek minket. Különböző dolgokban veszünk részt, hogy elismerjenek minket, hogy tevékenységeinkkel hozzájáruljunk valamihez, amitől elfogadottnak, értékeltnek érezzük magunkat hivatásunkban vagy hobbinkban.

Ezen a szinten a kiegyensúlyozatlanság alacsony önbecsüléshez vagy kisebbrendűségi komplexushoz vezet. Az alacsony önbecsülésű embereknek tiszteletre van szüksége másoktól, gyakran hírnevet és dicsőséget keresnek, ami megint csak másokon múlik.

Maslow két verzióját különítette el az önbecsülési szükségleteknek: alacsonyabbat és magasabbat. Az alacsonyabb kategóriába tartozik hogy mások elismernek, státusz, hírnév, presztízs, figyelem. Magasabb szinten van az önbecsülés, kompetencia, önbizalom, függetlenség, szabadság. Ezen igények megvonása kisebbrendűségi érzéshez, gyengeséghez és tehetetlenséghez vezet.

Önmegvalósítás

Maslow piramisának csúcsán az önmegvalósítás áll. Ezen a szinten az emberek felismerik a bennük rejlő potenciált, és megpróbálják kihasználni azt. Maslow szerint ez a vágy arról szól, hogy egyre inkább azok legyünk, ami az ember, minden, amire valaki képes lehet.

Ez egy nagyon széles definíció önmegvalósításra, de egyénekre alkalmazva specifikussá válik: például valakinek az a vágya, hogy ideális szülő legyen, míg mások atletikus testet szeretnének, megint mások festményekkel, képekkel, találmányokkal fejeznék ki érzéseiket, gondolataikat. Maslow szerint ezek eléréséhez mindenképpen szükség van arra, hogy az alatta lévő szinteken rend legyen.

Társnak lenni mindenekfelett

Annak ellenére, hogy Maslow piramisa a pszichológia egyik legismertebb reprezentációja, gondolatait sosem támasztotta alá empirikus kutatás, idővel egyre többen illették kritikával, elavultnak tartották. Jó gondolatokon alapult, de egyszerűen hiányzik belőle néhány tény az emberei viselkedéssel kapcsolatban, amelyeket még nem igazán ismertek Maslow korában.

Egy amerikai pszichológusokból álló csapat 2010-ben újragondolta a Maslow-piramist: belefoglalták az azóta született új eredményeket és elméleteket olyan, akkor még nem létező területekről is, mint az idegtudomány, fejlődéspszichológia, evolúciópszichológia. A kutatócsoport újraalkotta a piramist, miután megvizsgálták, hogy a pszichológiai folyamatok radikálisan megváltoznak evolúciósan alapvető motivációk hatására, például önvédelmi helyzetben, párzással kapcsolatban vagy státuszproblémáknál.

Az új piramis alsó négy szintje könnyen összeegyeztethető Maslow eredeti piramisával, a tetőn viszont nagy változások vannak. A legvitatottabb változás, hogy az önmegvalósítás többé nincs a piramis tetején: ide három, evolúciós szempontból kritikus motiváció került, amelyeket Maslow figyelmen kívül hagyott: a társ megszerzése, megtartása és a gyereknevelés. A kutatók szerint az önmegvalósítás érdekes és fontos, de nem alapvető, minden, amit Maslow eredetileg ezzel jelölt sokkal inkább biológiailag irányított, célja pedig, hogy vonzó társak legyünk. A frissített elmélethez hozzátartozik, hogy ugyanúgy nem támasztják alá további kutatások, mind Maslow eredetijét.

Egy 2011-ben megjelent kutatás szintén hasonló eredményekre jutott: az eredmények cáfolják, hogy a szükségletek között valóban olyan egymásra épülés lenne, mint amit 1943-ban Maslow megálmodott. (Maslow sem úgy képzelte, hogy lépcsőzésről van szó, elmélete szerint az egyes szükségletek relatív erőssége változik azzal, ha egy alsóbb szintű kielégül). Annyiban viszont igaza van a hetvenéves elméletnek, hogy minden embernél azonosíthatóak univerzális szükségletek, még ha nem is feltélenül rendezhetők piramisba.

Forrás: INDEX