Hírek: Aktualitások
Nincs szándék a korhatáremelésre (2012-08-13)
Néhány korrekcióval hosszú távon is fenntartható a jelenlegi nyugdíjrendszer
A kormány felől olyan nyilatkozatok születtek az elmúlt napokban, amelyek arra utaltak, hogy fiókba kerültek a nyugdíjrendszer átalakításának tervei. Asztalosné Zupcsán Erika szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkártól kértünk eligazítást arról, hogy mit is gondol erről a kormány.
A kormány szerint úgy jó a tb-rendszer, ahogy most van
A közelmúltig úgy volt, hogy az egyéni számlákon alapuló, a járulékbefizetéseket nyomon követő nyugdíjrendszer váltja a mostanit. Azonban nemrégiben azt nyilatkozták, hogy mégsem változik a nyugdíjrendszer. Miért?
A Nyugdíj és Idősügyi Kerekasztal keretében több nyugdíjrendszermodellt vizsgáltak a szakértők 2010 előtt. Ezek egyike volt az egyéni nyugdíjszámlán alapuló nyugdíjmodell. Emellett azonban más modelleket is vizsgáltak - mellékesen megjegyzem, hogy felmerült még a „tb-gyilkos nyugdíjmodell" vizsgálata is, azaz, hogy egyáltalán ne legyen társadalombiztosítási nyugdíj. Másfél évvel ezelőtt a jelenlegi kormány tárgyalt egy olyan anyagot, amiben arra tettünk javaslatot, hogy legyen egyéni számlán alapuló nyugdíjrendszer. A másik lehetőség az volt, hogy nem változik a jelenlegi nyugdíjrendszer. A jelenlegi gazdasági, illetve társadalmi körülmények között a mostani nyugdíjrendszer fenntartása tűnt reálisabbnak. Bizonyos változtatásokkal - a korhatár előtti ellátások kivezetésével, a rokkantnyugdíj-számítás megváltoztatásával - 2025-ig fenntartható a jelenlegi szinten a rendszer, így nem tűnt indokoltnak a változtatás. Ezt igazolja, hogy ellenszavazat nélkül döntött az Országgyűlés a jelenlegi nyugdíjszámítási szabályok fenntartásáról.
Vagyis mégsem az egyéni számla a jó megoldás?
Alapvetően azt kell látni, hogy minden modellnek van egy működtető struktúrája, ami voltaképpen egyféle számlát is jelent. Így például, ha van egy egyéni számlán alapuló nyugdíjrendszer, ahhoz tartozik egy egyéni számla, amin nyilvántartják, hogy mennyi járulékot fizettek be, és amikor eljön a nyugdíjazás időszaka, az ott felhalmozódott összegből kiszámítható, hogy havonta mennyi nyugdíjat kell kifizetni. Azonban az egyéni számlás modell hátránya, hogy ha a munkáltató nem fizeti meg a járulékot, a munkavállalót hátrány éri, mivel a tényleges befizetései alapján fogják megállapítani a nyugdíját. A jelenlegi rendszerben viszont attól, mert a munkáltató nem fizeti be a járulékot, a későbbi nyugdíjast nem fogja méltánytalanság érni. A jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartásához két dolog nagyon fontos: a dolgozónak legyen elegendő szolgálati ideje, a másik pedig, hogy legyen járulékalapja, ami alapján kiszámítható, hogy mennyi az átlagkeresete. Attól, hogy a munkáltató nem fizeti be a járulékot, még tudjuk, hogy mi alapján kellett volna befizetnie. Szeretném leszögezni: mindenki érdeke az, hogy ne változzon a nyugdíjmegállapítás szabálya, hanem a nettó átlagkereset alapján kelljen kiszámítani a nyugdíjakat, ne terhelje a nyugdíjat adókötelezettség.
Ha ez ilyen egyszerű, akkor mégis miért volt szükség arra, hogy a kormány azzal hitegesse a magánpénztári tagokat két éve, hogy aki visszalép az állami rendszerbe, saját egyéni számlát kap, s az sem fenyegeti, hogy elveszítheti a későbbi évekre az állami nyugdíját?
Itt van néhány komoly félreértés. Először is: nem léteztek azok a szabályok, amelyek alapján 2013-tól meg lehetett volna állapítani, hogy a magánnyugdíjpénztárból ki mennyi járadékot kaphat. A másik, ami nagyon fontos, amit hangsúlyozni kell, hogy nem igaz, hogy ne lenne egyéni számla az állami nyugdíjrendszerben. Most is mindenkinek nyilvántartják az egyéni nyugdíjváromány-számláját. E mellett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által kezelt egyéni számla is átkerült a társadalombiztosításhoz. Ez alapján kell és lehet az özvegyi járadékot is megállapítani. És az sem igaz, hogy kényszerítettek volna bárkit is. Mindenki jól felfogott érdeke alapján döntött arról, hogy átlép-e vagy sem. Egyébként én is magán-nyugdíjpénztári tag voltam és kiszámoltam, hogy én mit nyernék és mit veszítenék abban az esetben, ha most kellene nyugdíjat megállapítani számomra. Egyharmadát sem kaptam volna a magánnyugdíjpénztáraktól annak, mint amire a társadalombiztosítási nyugdíjszabályok alapján jogosult lennék.
Egy koncepció szerint több nyugdíjra lehetnek jogosultak azok, akik több gyermeket nevelnek. Van ilyen elképzelés, napirenden van ennek a bevezetése?
Itt megint előjön az egyéni számlás és az állami nyugdíjrendszer különbsége. Az egyéni számlán alapuló rendszerben a befizetett nyugdíjjárulék az, ami járadékra váltható. Abban az esetben, ha valaki gyermeket nevel és nem fizetik be utána a járulékot, akkor semmi nem kerül jóváírásra. Ezért indokolt a kompenzálása. A jelenlegi nyugdíjrendszerben a gyermeknevelést szolgálati időnként kell figyelembe venni, de amikor a nyugdíjmegállapítás során az átlagkeresetet számolják, akkor a gyermeknevelés alatt kapott kisebb összeg ezt nem befolyásolja, tehát nem csökkenti az átlagkeresetet, ezáltal a nyugdíjat sem.
Folyamatosan hallani arról, hogy hazánkban rendkívül gyenge az öngondoskodásra való hajlandóság. Tervezi a kormány, hogy ezzel kapcsolatosan valamiféle felvilágosító kampányba kezd?
Az öngondoskodásnál számomra fontosabb a nyugdíjtudatosság. Azt hiszem, hogy a fiatalok körében ezt azért kell hangsúlyozni, mivel politikai okokból arról próbálják az embereket meggyőzni, hogy amit a kormány tesz, az nem jó, ezért a fiatalok elbizonytalanodnak. A fiatalokban azt kell tudatosítani, hogy társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben gondoskodjunk saját magukról, mivel a befizetett járulék és a szolgálati idő alapvetően meg fogja határozni, hogy mennyi nyugdíjat kapunk. Ha ez sikerül, akkor nagyon sokat tettünk, de természetesen fontosnak tartom az öngondoskodást is.
Tehát az öngondoskodás hiányát kevésbé látják problémásnak?
Nem, azonban a társadalmi realitásokat is figyelembe kell venni. Amikor az embereknek elsősorban a napi megélhetésről kell gondoskodniuk, akkor azt gondolom, hogy nem az öngondoskodás jut elsőként az eszükbe. Pontosan ezért tartjuk nagyon fontosnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer szerepét. A munkáltató rendes bért fizessen és ne csalja el a felét, vagy ne foglalkoztasson feketén. A teljes bér után fizesse meg a járulékot, a dolgozók pedig tudják, hogy a munkáltató bevallotta és befizette utánuk, amit kellett.
Jelenleg 65 év a nyugdíjkorhatár. Számolnak azzal, hogy emelni kell?
Ez mindenki számára fontos kérdés, valójában sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy milyen állapotban érjük meg ezt a kort, azaz képesek vagyunk-e 65 évesen még dolgozni. Úgy gondolom, az emberek jelentős része ma is munkaképes állapotban éri el ezt a kort. Valójában még el sem kezdődött a nyugdíjkorhatáremelés, hiszen aki 1952-ben született, 2014-ben mehet nyugdíjba, 62,5 évesen. Tehát az emelés hatásait csak 2014-től kezdjük el érezni és ez 2022-ig teljesedik ki.
De később? A társadalom elöregedőben van, nem kizárt, hogy szükség lehet a korhatár emelésére. Vizsgálják ezt a lehetőséget?
Természetesen állandóan figyeljük, elemezzük ezeket a folyamatokat. Azonban nem tudok olyan kormányzati szándékról, ami erre vonatkozna.
Névjegy
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA
Végzettség: közgazdász
2010-2011: Nemzeti Erőforrás Minisztérium idősügyi és nyugdíjbiztosítási főosztály vezetője.
2007-2010: Szociális és Munkaügyi Minisztérium nyugdíjbiztosítási főosztály helyettes vezetője.
2003-2007: Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány igazgatója.
1998-2003: Pénzügykutató Rt. főmunkatársa.
1992-1997: Pénzügyminisztérium ár- és adószakreferens.
Forrás: NOL