Hírek: Aktualitások
"Ez nem egy ifjúsági szálló" - kiakadtak a gyilkosos vádakon a pesti idősotthon lakói (2012-05-13)
Szemenszedett hazugságnak tartják a sorozatgyilkosságról szóló vádakat a pesti idősotthonnak a lakói. Az [origo]-nak nyilatkozó lakók szerint sokan épp az intézménynek köszönhetik az életüket.
"Tegnap éjjel Amerikából írt haza a fiam az interneten, aki halálra izgulta magát, hogy mi van itt nálunk" - panaszolja az [origo]-nak könnyeivel küzdve a kertben üldögélő Olga néni. "Texastól Svájcig és Ausztráliáig mindenhol attól rettegnek a rokonok, hogy itt sorra gyilkolják le az öregeket az idősotthonunkban." Az asszony szégyenében és idegességében elpityeredik, a többi idős lakó pedig a vállát cirógatva nyugtatja. "Szemenszedett hazugság az egész!" - mondja végül felháborodottan. "Mit akarnak tőlünk? Nem akarom, hogy ezt csinálják velünk azok az újságírók!"
A XV. kerületi Arany Alkony idősek otthonának napsütötte parkjában kézről kézre jár az újság, amelynek nagy fekete betűk hirdeti: az öregeknek otthont adó épület egy "hullagyár", a lakókat pedig egymás után ölik meg a nővérek. A Hír Tv péntek este közölt riportműsort az intézményről nevük elhallgatását kérő egykori dolgozókkal: ők azt állították, hogy az idősotthonban busás hasznon reményében éveken át szándékosan segítették halálba a lakókat. A Hír Tv az ügyben szándékos emberölés gyanújával egy hete feljelentést is tett a rendőrségen, a BRFK azonban nem indított nyomozást, helyette feljelentéskiegészítést rendelt el (erről itt olvashat).
A szombati Magyar Nemzetben részletesen idézték a Hír Tv-nek nyilatkozó egykori dolgozók állításait. Eszerint a beteg öregektől a kórházban elvették a gyógyszereiket, és szándékosan hagyták őket meghalni, az orvosok nem foglalkoztak a panaszokkal, az ápolók egyik betegről a másikra ragasztották a fertőzéseket, a tbc-t, a rühöt, az ágyi poloskákat. Az [origo] vasárnap kora délután ellátogatott az intézménybe, hogy a lakóktól tudakolja meg, valóban olyan szörnyű-e a helyzet, a hatalmas idősotthon előtti parkban azonban szinte mindenki aljas hazugságoknak, rosszindulatú kitalációknak tartotta a gyilkosságokról szóló történeteket.
"Neki köszönhetem az életem"
"Van valami e mögött az egész mögött, de isten tudja, hogy mi" - mondja az Olga nénit nyugtatgató Madarász Katalin, egy 62 éves lakó, aki az átlagnál tájékozottabbnak tűnik az intézmény ügyeiben. Ahogy a beszélgetés megindul a vádakról, percek alatt öt-hat idős ember gyűlik össze, és egymás szavába vágva kezdik bizonygatni, hogy ebben az otthonban senkit nem akarnak megölni. "Mi folyik itt? Panaszkodnak?" - kérdezi dühös arccal egy járókeretes öregasszony, aki az ösvényen érkezik. Mikor pedig megtudja, hogy épp az ellenkezője történik, felderül: "Akkor jövök én is!"
"Mi az, hogy legyilkosozzák a főorvos asszonyt? Én például neki köszönhetem az életemet" - mondja felindultan Katalin, aki tavaly egy súlyos műtéten és transzplantáción esett át. Az idősotthon ellen megfogalmazott vádak közt szerepelt, hogy az orvosok és ápolók a betegek felé sem néznek, nem foglalkoznak a panaszaikkal, és azt remélik, hogy minél előbb meghalnak, mert akkor a szobáikat újra milliókért lehet kiadni. Katalin tapasztalatai azonban teljesen ellentétesek ezzel: tavalyi műtéte után steril szobában kellett tartani 100 napon át, és a legkisebb fertőzés is az életébe került volna. Öt nővér vigyázott rá, és a halál torkából gyógyult fel az intézményben - meséli. "Még palacsintát is sütöttek nekem" - teszi hozzá meghatódva.
"Három 100 évnél idősebb ember is él itt, és rengeteg lakót ismerek, akik hosszú betegeskedés után épültek fel az elfekvőből, vagy évek óta ott ápolják őket, és még mindig élnek" - bizonygatja egy másik asszony. "Tizenhárom éve élek itt, és még egyszer sem akart megölni senki" - kontráz rá Olga néni. Szerintük nagyon is gondjukat viselik, ha valakinek baja van, azt a megfelelő orvoshoz küldik. Aki pedig rosszul lesz, annak elég a szobában félretennie a telefonkagylót, a jelzésre perceken belül érkeznek a nővérek, hogy baj van-e. Az meg természetes, hogy néha meghalnak az emberek - mondják: "Ez nem egy ifjúsági szálló, itt mindenkinek ugyanúgy lehet hátra 10 perce vagy 10 éve is."
Mindenre van magyarázat
A parkban összegyűlt öregasszonyok ragaszkodnak hozzá, hogy pontról pontra megcáfolják a Hír Tv állításait. A tévé riportjában az egyik névtelenül nyilatkozó forrás azt mondta, hogy a betegek megölésének leghatékonyabb módja az "átgyógyszerezés", amikor megszokott gyógyszereiket elveszik, és sorsukra hagyják őket. Madarász Katalin szerint azonban ez csupán annyit jelent, hogy a drágább gyógyszerek helyett azonos hatóanyagú, generikus gyógyszereket ajánlanak a betegeknek: az intézmény a legolcsóbb készítményt kínálja ingyen a lakóknak, mert az úgy gazdaságos. De aki ragaszkodik a drágább, megszokott gyógyszeréhez, az pénzért azt is megkaphatja.
Az öregek szerint nincs semmi probléma a higiéniával sem, az épületet rendesen takarítják, a konyhán pedig jó az étel. "Válogathatunk, mint a vendéglőben, amit beírunk a listán, azt kapjuk" - állítja Olga néni. "És az sem igaz, hogy ugyanazzal a gumikesztyűvel fogdosnak meg mindenkit az ápolók: a szemem láttára dobták ki a használt kesztyűket" - teszi hozzá Géza, egy idős úr, aki szintén az intézmény lakója. "Nincs itt semmilyen fertőzés, se rüh, se ágyi poloska!" Azon pedig végképp felháborodnak, hogy az intézmény dolgozóit hullarablással vádolták meg a médiában, szerintük ugyanis sokszor az örökösök ajánlják fel az intézménynek a halottak hagyatékát, de Katalin azt mondja, ő egyébként is szívesen hagyná mindenét az otthonra, hiszen "megérdemlik".
Az [origo]-nak nyilatkozó idősek egyedül az egyre csökkenő személyzetre panaszkodnak: az valóban baj, hogy egyre több nővér hagyja itt az otthont, és most már csak négyen vannak hat szintre" - mondja Géza. Erről azonban szerintük az állam tehet, mivel egyre kevesebb támogatás jár az ellátott idősek után, a csökkenő bérek miatt pedig a legjobb szakápolók új munkahelyet kerestek. "Elment Kati nővér, Eszter nővér, Veronka, Melinda és az Andi is" - csóválják a fejüket.
Személyes konfliktusok és kényszerlakók
A lakók most attól tartanak, hogy az intézményről terjesztett gyilkossági vádak miatt végül el kell hagyniuk otthonukat. "Aki ilyesmikkel vádaskodik, az a saját maga sírját ássa" - mondja Koncz Éva, a lakók érdek-képviseleti fórumának elnöke. Ő attól tart, hogy a felfújt botrány miatt az állam majd "meg akarja menteni ezeket az öregeket", és kiköltöztet mindenkit, noha a lakók éppen itt szeretnének maradni, békében, háborítatlanul. A létbizonytalanság mindennapos téma az intézményben: "Azon szoktunk viccelődni, hogy az utcára nem mehetünk, hiszen a Tarlós azt mondta, hogy hajléktalannak lenni tilos" - mondja egy másik idős asszony, Csuti Marika.
"A Hír Tv álljon le, miért kell ebben az életkorban minket itt állandóan háborgatni?" - ismételgeti több felindult nyugdíjas. A televíziónak álnéven nyilatkozó egykori ápolókat és betegeket az Arany Alkony lakói felismerik, vádjaik mögött pedig hátsó szándékot sejtenek: az egyik szerintük azért vádolja az intézményt, mert korábban konfliktusban állt az idősotthonnal, és még munkajogi pert is indított ellene. Az egyik asszony azt is tudni véli, hogy a vádaskodó ápolónak személyes, magánéleti konfliktusa volt az Arany Alkony egyik igazgatójával. Egy másik, a médiának panaszkodó lakót szintén azonnal beazonosítanak a kertben üldögélő nénik: róla is megvan a véleménye mindenkinek.
A lakók szerint nagy különbség van azok között, akik önszántukból jöttek az idősotthonba, és szeretnek itt élni, valamint azok között, akiket a rokonaik "raktak be ide", gyakran akaratuk ellenére. "Akinek a fia gazember, és erőszakkal hozta ide, hogy a maradék pénzét megszerezze, az persze, hogy panaszkodik" - bólogatnak az asszonyok. De szerintük ez egy parányi kisebbség, aki pedig az otthont szidja, annak szerintük "kint is olyan élete volt, amilyen".
Zavaros pénzügyek és titkos harcok
Az Arany Alkony idősotthon jövője ugyanakkor nem csak a gyilkossági vádak miatt vált bizonytalanná - mesélik az [origo]-nak a lakók, akik szerint egyelőre csak december 31-ig biztosított az intézmény működése. A lakók ugyan a 4-5 millió forintos belépési díjjal életük végéig befizették magukat az intézménybe, a zavaros támogatási és tulajdoni viták miatt sokan attól tartanak, hogy mégis menniük kell majd.
Az intézmény vezetőit állítása szerint többször is kifaggató, az otthon ügyeit szorosan figyelemmel kísérő Madarász Katalin szerint a probléma onnan ered, hogy az idősotthonban az ellátást egy egyházi szervezet, a Kálvin János Presbiteri Misszió végezte, az új egyházügyi törvény miatt azonban ennek a missziónak az állami támogatása erősen megcsappant. A misszió korábbi elnöke, Égető Ferenc tavaly közölte, hogy nem tudja tovább fenntartani az intézményeket, és visszaadná azokat az önkormányzatoknak, az idén azonban egy új vezető, Erdős János mégis úgy döntött, folytatják a munkát. Közben viszont elvették a missziótól a fenntartási engedélyt, így most csak év végéig van joguk az intézmény működtetésére.
A működési engedély visszavonása miatt az Arany Alkony idősotthonok hálózata márciusban majdnem leállt, és csak a Fővárosi Önkormányzat fellebbezése miatt függesztették fel a döntést. Akkor a Pest megyei kormányhivatal átfogó ellenőrzést is tartott egy hasonló, a hálózathoz tartozó törökbálinti intézményben, de ott mindent rendben talált. Miután pedig Erdős jelezte, hogy folytatnák a munkát, az engedélyt ideiglenesen visszaadták: végleges engedély azonban még nincs.
A lakók szerint a fejük fölött hatalmas pénzek mozognak, és régi és új vezetők harcolnak egymással, miközben néhányan "biztosan nagyon megszedik magukat". Ők azonban csak azért aggódnak, hogy az idősotthon tovább működjön, és ők ne kerüljenek az utcára. Erre Madarász Katalin szerint az otthon főigazgatója, Fülöp Róbert ígéretet is tett, jelenleg azzal próbálkoznak, hogy nonprofit kft. formájában vegyék át az intézményt. Az engedélyekkel azonban hónapok óta "tökölődnek", ami tovább tépi a csupán nyugalomra vágyó öregek idegeit - mondják.
"Mintha a falnak beszélnék" Az [origo]-nak az Arany Alkony idősotthon kertjében egyetlen lakó mondta csupán, hogy el akarja hagyni az intézményt, de ő sem gyilkos nővérekre és hullarablókra panaszkodott, hanem az intézmény bizonytalan helyzetére. A Máriaként bemutatkozó asszony azt mondta, úgy érzi, az intézménynek nincs jövője, hiszen év végén be kell zárni, de bárkit kérdez erről, az összes vezető csak mellébeszél. "Akárhova megyek, mintha a falnak beszélnék" - mondta az asszony, aki ezt a helyzetet "pszichológiai megfojtásként, lelki zsarolásként" értékelte: "Nem úgy ölik meg itt az embereket, direktbe, hanem finoman, hogy nem is veszik észre" - panaszolta zavaros helyzetét az elégedetlen asszony. |