Hírek: Olvasóink írták
Autista helyzet? Egy tanulságos ,,Gyejós" nap. (2015-02-15)
Bakosi Tamás szociális munkás írásaBakosi Tamás szociális munkás írása
Autista helyzet? Egy tanulságos ,,Gyejós" nap...
Kolléganőmmel az irodában kapkodjuk a telefonokat, böngésszük ezerrel a webet látjuk, hogy másikunk mennyire feszült... Amikor végre tudunk egy kicsit egymással is beszélni, akkor rájövünk, hogy hasonló esetben, hasonló oldalakon szörfözgetünk. Sőt, mit több, a másik irodahelységben szorgoskodó egyik kollegina is hasonló témában igyekszik jártasságot szerezni. Valamennyien még kiskorú autista gyermekek (nemcsak bentlakásos) elhelyezésén fáradozunk. A helyzetek, családok, történetek különböznek, de mégis hasonlóak. Mindhárom esetben támaszra lenne szükségük az autista gyermekeket nevelő szülőknek, de valamiért mind a három eset nehézkes, akadozó. Az esetek a fővárosban játszódnak, tehát még nem is mondhatjuk, hogy a települési, földrajzi adottságokból fakadó hátrányok jellemeznék a helyzeteket. Mégis valamiért igyekszünk hegyeket mozgatni, de érzem, hogy nem megy, a feszültségünk nő. Hogy miért?
A netes böngészések tanulságai lettek, hogy tömérdek oldal, projekt használhatatlan információkat tartalmaz, már, ha tartalmaz bármit is. Számos esetben világot megváltó - vagy legalábbis az autista helyzeten javító - gondolatok, programok tömkelege olvasható. Elérhetőség, kapcsolat felvételi lehetőség nincs. Hm... Hát böngészünk tovább.
Gondoltuk, hogy felhasználjuk a személyes kapcsolatrendszerünket az esetek mihamarabbi megoldása érdekében. Mehet a telefon a pedagógusoknak, gyámhivataloknak, pedagógiai szakszolgálatoknak, fejlesztőpedagógusoknak, kompetens intézményeknek. A nagy hajtás közben eszembe jut, hogy egykori iskolámban együtt koptattuk a padot egy olyan szociális munkással, aki azóta egy autista szervezet vezérszemélye lett. Na, kapva az online lehetőségen, azonnal felkerestem. Hát, szavai nem nyugtattak meg. Elmondta, hogy az elhelyezés itthon nem olyan fényes, mint azt én korábban laikusként gondoltam. (Laikusként, mert korábban az autizmussal nem találkoztam ennyire élesen.)
Gondoltam, ha hírességek, vezető politikusok állnak ezen ügy mellett, ha évente a parlament kékbe öltözik, ha olykor városok terei telnek meg kék lufikkal, akkor ez a helyzet, régen túl van a ,,mélypontján". Tévedtem.
Fáradtan, csalódottan, de nem feladva zártuk le a napot és vittük magunkkal a keserédes gondolatokat, melyeket másnapra igyekeztünk elfelejteni és újra bizakodva az esetekkel hatékonyan dolgozni. Igen, másnap már megkerestem a kék pulóverem is, azt hiszem segített nekem, hogy felvehettem... Nekem talán, de a srácok helyzetén kevésbé...
Budapest, 2015. február 8.
Bakosi Tamás
(szociális munkás)