Hírek: Olvasóink írták
Hiányoztok, szociális szakma ,,öregei"! (2013-12-04)
Vajdáné Karacs Lilla és Bakosi Tamás írása
Hiányoztok, szociális szakma ,,öregei"!
A szociális munka napi konferencián, 2013. november 11-én az Általános Vállalkozási Főiskolán megütötték füleimet Udvari Kerstin leírt sorai, melyet a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet egyik kurzusán ülve ismét szívembe fogadhattam és tűnödhettem azon, mennyire ridegül igaz és kiábrándító a mai helyzet. Vagyis olvasatomban, hogy mennyire hiányoznak a szakmai öregei. Egy kolléganőmmel tűnődtünk már ezen megannyiszor, így gondoltuk, hogy sorokba foglaljuk meglátásaink.
Kerstin írásában jelezte, hogy a Szociális Munka Arcképcsarnokában szereplő személyek átlag életkora 58,5 év. A csarnokban szereplő példaképek mégis gyakran a szakma elméleti síkján tevékenykedtek, persze nem csak ott, hiszen a gyakorlatból is táplálkoztak a szakma nagyjai. Mégis hiányoljuk, hogy 1-1 munkahelyen, fórumon, konferencián azt halljuk: 40-50 éve a gyakorlati pályán vagyok. Elképesztő tapasztalattól esünk el mi, akik a ,,nagy öregek" szavaiból töltekezhetnénk. Tőlük kaphatnánk rálátást évtizedek távlatából a szakma mivoltára, tapaszatalok ezreiből a tecnikák hasznára, de mindezt nélkülöznünk kell. Felmerül bennem a kérdés, vajon mi lehet ennek az oka? Vajon a gazdasági okokból kényszerűen pályaelhagyók miatt? A fluktuáció miatt? A kiégés az oka? Vagy mindezek együttvéve? Véleményünk és meglátásunk szerint ezen kérdés előtérbe helyezése, megközelítése fontos lenne, akár kutatásokban akár más eszközökkel. A pályakezdők mentorálási rendszerében valóban kardinális kérdés, hogy milyen kezek alá kerül a pályára lépő szakember. Nem mindegy, hogy a mentor 5 éve dolgozik a szférában vagy 25. A tapasztalati úton szerzett tudásuk az „öreg rókáknak" felmérhetetlen kincs.
Mondhatjuk, hogy aki ma a szociális szférában kliensközelben dolgozik hamarabb elhalálozik? Ugye nem? Nem tudom... Hol jut pénze a szakmának, szervezeteknek, intézményeknek, egyéneknek a lelki jólét elérésére, megtartására, a kiégés megelőzésére, a segítők anyagi és egyéb megbecsülésének javítására?
Persze remélem, hogy csak én nem találkozom a nagy öregek tömegével és mások ezt nem észékelik, de ebben nem vagyok biztos, sajnos nem...
Talán nem csodálkozom, mégis elborzongok. Akkor, amikor napjainkban a szociális szféra utcára vonul elégedetlensége miatt, akkor amikor a politikai konszenzusokra nagyobb szükség lenne, mint valaha volt nem értem mire vár nemzetem.
Bízom abban, hogy a szakma, a segítők, vagyis MI kedves kollégák tudunk helyzetünkön változtatni, jobbá tenni azt, ami a társadalom érdeke, vagyis a segítői, szociális szakma jövőjének javítását.
Írta:
Vajdáné Karacs Lilla és Bakosi Tamás
(szociális munkások)