Hírek: Aktualitások
Családsegítő szolgálatok új feladata - menekültügy (2013-11-05)
Eddig a menedékkérők és menekültek szociális ellátásában a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) volt a kulcsszereplő. Jövőre a gyakorlati feladatok már a családsegítő szolgálatokra hárulnak.
A HVG cikke:
Rendszerváltás az idegenelhárításban
Eddig a menedékkérők és menekültek szociális ellátásában a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) volt a kulcsszereplő. Jövőre a gyakorlati feladatok már a családsegítő szolgálatokra hárulnak. Nagy kár, hogy erről nekik fogalmuk sincs.
A kormány három és fél év alatt számtalan területen hajtott végre rendszerváltásnak beillő átalakításokat. E tektonikus méretű változások alapjaiban formálták át - hogy csak néhány példát idézzünk - az igazságszolgáltatás, a média, a közoktatás, az egészségügy, a dohány-kiskereskedelem, a szerencsejáték- és energetikai ipar, a banki és távközlési szolgáltatások, a nyugellátás és a szociális ellátás addigi viszonyait vagy az egyházak, valamint az uniós pénzek szétosztásának rendszerét. Ha figyelmen kívül hagyjuk is most a változások irányát és tartalmát (nem könnyű, mégis próbáljuk meg), mindegyik átalakítástól elmondhatjuk: erőszakoltan, előkészítetlenül és ötletszerűen ment végbe. Még az elfogadás előtti utolsó pillanatokban is alapvető kérdésekben változtattak a készülő jogszabályon, és utána is továbbfolyt a toldozgatás-foltozgatás, az érintettekkel nem folyt érdemi konzultáció, illetve az új szabályok hatályba lépését nem előzte meg elegendő felkészülési idő. Az átláthatóság, a tervezhetőség és a meghatározó szereplők bevonása nem valamiféle avítt illemszabály - ezek mindegyike éppenséggel hozzájárul ahhoz, hogy a változtatások a lehető legolajozottabban mehessenek végbe, tehát a jogalkotó (a parlamenti többség és a kormány) érdekeit is szolgálja.
Csakhogy az a jogalkotás, amelyet alapvetően nem a közjó szolgálata és nem közpolitikai célok vezérelnek („a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára"), hanem az osztályviszonyok átalakításának, az ország újrafelosztásának messianisztikus igénye, és amelyet primer hatalmi érdekek mozgatnak, valamint szimpla kommunikációs érdekek tartanak izzásban, szóval az a jogalkotás szükségszerűen lesz erőszakos, ötletszerű, túlhajszolt és végső soron mérhetetlenül impotens. A jogalkotó képtelen lesz a jog eszközeivel elérni célját, és más, nem jogállami eszközök alkalmazására kényszerül.
Kutyaharapást kutyaharapással
A menekültügyi szabályozás finomságai kevés embert izgatnak Magyarországon. Pedig mint cseppben a tenger mutatkozik meg benne a hazai jogalkotási gyakorlatnak és magának a magyar államnak a valós természete. A kevés hozzáértő érdeklődő (köztük a Helsinki Bizottság) már tavasszal figyelmeztetett arra, a menekültügyi törvény elsietett, megszorító, több ponton a nemzetközi szabályokkal ellentétes módosítása (ilyen volt a például menekültügyi őrizetnek, a menedékkérők rabosítása lehetőségének a bevezetése), nem csak az oltalomra szoruló külföldiekre hoz bajt, hanem a hatóságokra is.
Várhatóan idén a tavalyinak a tízszeresére nő majd a Magyarországon benyújtott menedékkérelmek száma. A hatóságok és a politika arra jutott, ennek egyedül az az oka, hogy a menedékkérelmüket először benyújtók esetében az idegenrendészeti őrizetet átmenetileg (féléven át) megszüntették. Így kissé átpolírozva a korábbi szabályokat a kormánypárti képviselők tavasszal létrehozták a menekültügyi őrizet jogintézményét, és újfent lehetővé tették a menedékkérők rabosítását. Mindeközben egyáltalán nem biztos, hogy egyedül csak a „túlzottan liberális szabályozás" miatt nőtt meg a kérelmek száma, a görögországi idegenellenesség fokozódása és a gazdasági krízis elmélyülése sok migráns bírt rá arra ugyanis, hogy megpróbáljon továbbállni. A xenofóbiára is építő magyar szélsőjobb törekvései ezzel együtt mégis arra sarkallták a Fidesz Kósa Lajos vezette önkormányzati lobbiját, hogy vehemensen sürgessék a kormányt és parlamentet az „illegális migránsok" megrendszabályozó normák felállítására. És lőn. „Külön szerencse", hogy BÁH már eleve dolgozott a szigorításokon.
A káosz csöndje
Az üstöllést, már nyáron érvénybe lépő „idegenelhárító" rendelkezések mellé elvileg a „legalizált" menekülők integrációját elősegítő szabályok is kerültek, amelyek 2014. január elsején lépnek hatályba. A végrehajtást szabályozó kormányrendelet mostanában készül.
Ezek szerint új szereplő lép be a menekültellátás területére. Ez az új aktor „a menekült vagy az oltalmazott lakóhelye szerint illetékes családsegítő szolgálat". Elvileg helyeselhető, hogy a menekültintegráció ezentúl nem különül el minden szinten a hazai jóléti szolgáltatásoktól, az is jó irány, hogy a helyi viszonyokat ismerő szakembergárda hivatott segíteni a menekülők beilleszkedését. Csakhogy a megvalósítás hajszolt üteme, valamint a törvényben és a kormányrendelet tervezetében lefektetett bürokratikus és egyszerre kaotikus kivitelezése kétségessé teszik, hogy az új rendszer és szabályozás valóban segíteni fogja az integrációt.
Miközben az új integrációs szisztéma és szabályok már szűk 9 hét múlva életbe lépnek, a kulcsszereplőnek számító családsegítők mit sem tudnak róluk. A rendelettervezet véleményezése során a Magyar Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületét (MACSGYOE) és több családsegítőt is megkerestünk, mit szólnak leendő feladataikhoz, de közülük egyetlen olyan sem akadt, amely akárcsak hallott volna a változásokról. Mindegyikük elmondta viszont, felkészítés és (pénzügyi, szakmai) támogatás híján nem lesz képes megfelelni a jogszabályok támasztotta igényeknek, s legjobb esetben is az integráció segítése puszta formalitás marad, érdemi tartalma nem lesz. Mivel várhatóan a legnagyobb ügyfélforgalom majd azoknál a családsegítőknél jelentkezik, ahol eleve problémát jelent a túlterheltség (Budapest belső kerületeiben), külön státusz, tolmácsok és hatékony, gyors felkészítés nélkül eleinte bizonyosan teljes káoszra lehet számítani.
Segítőből bürokrata
De nem csak a feladat tartalma (menekültellátás) lesz teljesen új, hanem az intézményes szerep is újszerű helyzetet teremt. Eddig ugyanis hatósági vagy kvázi hatósági jogköre a családsegítőknek gyakorlatilag csak egyetlen helyzetben, a munkanélküli ügyfeleik szűk és speciális csoportja esetében volt (a munkaügyi központoknak szolgáltatnak adatokat), de klienseikről más jelentéstételi kötelezettséggel semmilyen más szervnek, szervezettnek sem tartoztak, még a fenntartónak (ezek leginkább önkormányzatok) sem. Ehhez képest a kormányrendelet tervezete kimondja, hogy „a családsegítő szolgálat a hónap 5. napjáig köteles a menekültügyi hatóság felé igazolni az illetékességi területén lakóhellyel rendelkező, a családsegítő szolgálattal integrációs szerződés alapján kapcsolatot tartó, integrációs támogatásban részesülő menekültek és oltalmazottak számát, a Tv. 82. § a)-c), e), g) és i) pontjában meghatározott adataik egyidejű feltüntetésével. A családsegítő szolgálat igazolásában köteles jelezni, ha a menekült vagy az oltalmazott lakóhelyén nem fellelhető." A családsegítő munkatársa, a szociális munkás leginkább tehát állami kontroll (hatósági) feladatot lát majd el, nem pedig szakszerű segítséget nyújt az integrációhoz: a BÁH-pótlék hivatalnok szerepébe kényszerül, ezentúl nem olyan szociális segítő lesz, akinek munkáját eddig nem utasítások, hanem szakmai-etikai normák szabályozták.
Mindez összefügg egy másik problémával. Az integrációs szerződés a BÁH, illetve a menekült vagy oltalmazott között jön létre, de a valóságos kapcsolat a családsegítő és a kliens között lesz. Az ügyfél integrációs erőfeszítéseit a családsegítővel igyekszik elfogadtatni, a családsegítő pedig mindezeket a hivatalnak köteles jelenteni.
Beismeréssel ér fel, de legalábbis árulkodó, hogy a rendelettervezet csak azzal számol, hogy az ügyfél nem működik együtt a „hatóságokkal", fel sem merül annak a lehetősége, hogy a családsegítő vagy a BÁH rosszul vagy tessék-lássék végezhetné dolgát, és ezzel maga az állam akadályozná az integrációt vagy egyszerűen csak a juttatások igénybevételét. Hiányoznak az ügyfél érdekeit védő garanciák. Mindennek a gyakorlati következményei már most megjósolhatók: konfliktus esetén a menekültnek vagy oltalmazottnak nem vagy alig lesz esélye érvényesíteni jogait a hatósággal szemben.
Felelőtlenség a menekültellátást azokra a teljesen felkészületlen és eszköztelen családsegítő szolgálatokra bízni, amelyek saját eddigi klienseik problémáival is nehezen birkóznak meg. Felelőtlenség lenne, ha államunkat valóban a menekültek integrációjának humánus és ésszerű célja hajtaná. Ha viszont valójában a menekültelhárítás mozgatja, annak pompásan megfelel majd az új szabályozás.
Zádori Zsolt
Forrás: HVG
Figyelem!
2014.01.01.-től hatályos jogszabály elérhető itt:
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=110729.243560
2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról
VI/A. Fejezet
A NEMZETKÖZI VÉDELEMBEN RÉSZESÍTETT SZEMÉLY TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE
32/C. § (1) A menekült vagy oltalmazott társadalmi beilleszkedésének elősegítését a menekültügyi hatóság - a menekült vagy az oltalmazott lakóhelye szerint illetékes családsegítő szolgálat közreműködésével - az e törvényben meghatározott támogatás útján biztosítja. A feladat ellátását részben vagy egészben e fejezetben foglalt rendelkezéseknek megfelelően civil szervezet is biztosíthatja.
(2) A menekültügyi hatóság a menekülttel vagy oltalmazottal kérelmére, rászorultsága esetén integrációs szerződést köt.
(3) Az integrációs szerződésben meghatározott támogatást a menekültügyi hatóság a családsegítő szolgálat útján folyósítja.
(4) Az integrációs szerződés alapján nyújtandó szolgáltatásokat a családsegítő szolgálat biztosítja. Az integrációs szerződésben foglaltak teljesülésének elősegítése céljából a családsegítő szolgálat szociális gondozót jelöl ki, aki az integrációs szerződés időtartama alatt az integrációs szerződésben meghatározottak szerint segíti a menekült vagy az oltalmazott társadalmi beilleszkedését. Az integrációs szerződésben meghatározott feladatok teljesítését a menekültügyi hatóság ellenőrzi.
(5) Az integrációs szerződés megkötésére irányuló kérelem a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésről szóló jogerős határozat keltétől számított 4 hónapon belül terjeszthető elő. Az integrációs szerződés időbeli hatálya az elismeréstől számított két évig terjedhet.
(6) Ha a menekült vagy oltalmazott
a) az (5) bekezdésben meghatározott határidőig az integrációs szerződés megkötése érdekében nem nyújt be kérelmet,
b) az integrációs szerződésben megjelölt település területéről az integrációs szerződés időtartama alatt - az e törvényben meghatározott eseteket kivéve - elköltözik, vagy
c) a számára az integrációs szerződés alapján nyújtott támogatás folyósítását, illetve szolgáltatások biztosítását e törvény alapján megszüntetik,
menekült vagy oltalmazott jogállására tekintettel megállapított támogatásokra a 32/D. § (4) bekezdésében foglalt kivételével a továbbiakban nem jogosult.
(7) Az integrációs szerződés hatálya alatt a menekült vagy oltalmazott belföldi lakóhelyét csak indokolt esetben változtathatja meg, így különösen akkor, ha a lakóhely változtatása
a) munkavállalás,
b) lakhatás biztosítása,
c) családegyesítés, vagy
d) speciális egészségügyi, szociális intézményi ellátás vagy elhelyezés
miatt szükséges.
32/D. § (1) Az integrációs szerződés alapján nyújtott támogatás folyósítása, illetve szolgáltatások biztosítása felfüggeszthető, ha a menekült vagy oltalmazott
a) legalább 30 napig folyamatosan és önhibájából eredően nem teljesíti az integrációs szerződésből rá háruló kötelezettségeket,
b) vagyonára és jövedelmére vonatkozóan valótlan nyilatkozatot tesz,
c) 30 napot meghaladó fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátása szükséges, vagy
d) ellen három év vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás indult.
(2) Az integrációs szerződés alapján nyújtott támogatás folyósítása, illetve szolgáltatások biztosítása megszüntethető, ha
a) az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott valamely körülmény az annak vonatkozásában meghatározott határidőt követően is fennáll,
b) az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott valamely körülmény miatt a támogatások folyósításának, illetve szolgáltatások biztosításának újbóli felfüggesztése válna szükségessé,
c) a menekültet vagy az oltalmazottat szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt jogerősen elítélik, vagy
d) a menekült vagy oltalmazott jogállásáról lemondott vagy azt a menekültügyi hatóság visszavonta.
(3) Az (1) bekezdés d) pontja és a (2) bekezdés c) pontja szerinti körülményeket az integrációs szerződésben foglaltak szerint a közigazgatási szerv felhívására a menekült vagy oltalmazott igazolja.
(4) Az integrációs szerződés alapján nyújtott támogatás folyósítása, illetve szolgáltatások biztosítása felfüggesztésénél, illetve megszüntetésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az nem veszélyeztetheti a nemzetközi védelemben részesített személy családtagjainak helyzetét.
(5) A befogadó állomásról való kiköltözést követően az elismert menekült vagy oltalmazott - rászorultsága esetén - az integrációs szerződés megkötéséig, de legfeljebb hat hónapon keresztül havonta folyósított támogatásra jogosult, amelynek mértéke a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege.