Hírek: Aktualitások
SZUBJEKTÍV: KENYSZI RIPORT (2013-10-30)
A Támogatóweb cikkét ajánljuk olvasóink figyelmébe
SZUBJEKTÍV: KENYSZI RIPORT
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 2013. október 24-én tette közzé a „Riport az Igénybevevői Nyilvántartás 2013. július 15-21. közötti adatai alapján 1. szám" című dokumentumot a honlapján. Érdemes ebben szemezgetni mind a szöveges, mind a grafikus tartalmat illetően, igen jól mutatja, mire is (nem) jó a KENYSZI rendszer. A riport olvasása során támadt néhány olyan gondolaatom, amit érdemesnek tartok egy kicsit szélesebb körben megosztani, hátha némi tanulsággal szolgál a jövendőre nézve. Kicsit morgolódós lesz, de tartsuk fejben József Attila sorait: "Érted haragszom, nem ellened..."
KENYSZI RIPORT OLDALA
A TANULMÁNY
A bevezető részben szerepelnek az alábbi mondatok:
"Az Igénybevevői Nyilvántartás (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről - KENYSZI) egy országosan egységes nyilvántartási rendszer, amely megalapozza a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások állami finanszírozásának hatékony ellenőrzését." (kiemelések tőlem)
Személyes véleményem továbbra is az, hogy erre a rendszer nem alkalmas. A „hatékony ellenőrzés" összességében azt jelenti, hogy amely ellátott nincs fent a napi jelentés rekordjai között, arra nincs állami finanszírozás. Ennek semmi köze nincs önmagában a hatékonysághoz, mert a MÁK ellenőrzés ugyanúgy helyszíni, dokumentum alapú eljárás maradt, erre a KENYSZI adatokkal való összevetés csak egy újabb eljárási elem (és egyben hibalehetőség).
Előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy a szolgáltatón az általa vezetett papír alapú dokumentáció alapján jogosult lenne az állami forrásra, de a KENYSZI napi jelentésében vétett hiba miatt arra jogosulatlanná válik. Ne fessük a falra az ördögöt, de a szolgáltatónak jelen pillanatban semmilyen védelme nincs a rendszerhibákkal szemben, sem jogi, sem technikai lehetősége nincs arra, hogy hitelesen igazolni tudja a saját részéről az adatszolgáltatás megtörténtét.
„Bevezetésével lehetővé vált a jogosulatlan igénybevételek kiszűrése, a szociális ellátórendszer hatékonyabb, az egyéni szükségletekhez jobban illeszkedő működtetése.”
A „jogosulatlan igények kiszűrése” gyakorlatilag az „ütközések” rendszerét jelenti, amivel elég sok probléma van. Először is az ütközések jó részben finanszírozási alapon kerültek meghatározásra, vagyis nem feltétlen jogosulatlan az igénybevétel, hanem párhuzamosan finanszírozott. Az ütközési rendszer kialakítása igen hosszadalmas és nehézkes folyamat volt, sokan emlékezünk arra, hogy mekkora felháborodások voltak egyes szolgáltatási tevékenységek ütközése miatt, hónapokba telt, mire valamilyen szinten rendeződött az ügy (pl. támogató szolgálat + nevelőszülői ellátás).
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amennyiben a jogosulatlan szolgáltatást detektál a rendszer, egy szociális szolgáltatónak semmilyen jogköre nincs az intézkedésre, a hatályos jogszabály (Szt.) a megszüntetés esetei között ezt nem rögzíti.
Éppen szeptemberben jelent meg az a cikk több hírportálon (EMMI közlemény alapján), hogy 260 millió Ft értékű „jogosulatlan szolgáltatást” szűrtek ki a KENYSZI segítségével. Az viszont nem jelenik meg a cikkben, hogy a szolgáltatás típusok közötti átfedés, duplikált igénybevétel nem feltétlenül a szolgáltatást nyújtó szervezetek (vagy ellátottak) visszaélését jelenti.
Véleményem szerint a 260 millió Ft-os „megtakarítás” a szociális szolgáltatói ágazat éves finanszírozási volumenéhez képest elenyésző, az ütközés az ellátottak 0,12%-át érintette, ami szintén minimális. Ez az összeg akkor is kevés, ha összevetem a KENYSZI rendszer létrehozási és fenntartási költségeivel, vagy az adminisztratív tevékenységre fordított munkaidő értékével.
Érdemes azt is figyelembe venni (és erről nem szól a cikk), hogy a 260 millió Ft jó eséllyel nem fog bent maradni az állami kasszában, mert a szolgáltatók nagy része többet teljesít, mint amennyit az állam finanszíroz. Nincs miből visszavonni a „jogosulatlan szolgáltatás” ellenértékét. Lényegében csak a támogató szolgáltatás jóval nagyobb értékű finanszírozatlan többletszolgáltatást végez, mint amit itt sikerült megtakarítani, az első pályázati ciklusban évente csak 50%-kal több szolgáltatást teljesített a szolgáltatás, mint amennyit az állam megfinanszírozott, ez pedig milliárd forintos nagyságrendű tétel. Egyszer szeretnék egy olyan cikket látni, ahol az EMMI erről számol be nagy lelkesedéssel (megköszönve ezzel a mélyen alulfizetett kollégák munkáját).
Az „egyéni szükségletekhez jobban illeszkedő működtetés” esetén jó lenne néhány gyakorlati példát látni, ugyanis saját kis körömben semmilyen olyan intézkedést, jogszabályváltozást nem tapasztaltam a KENYSZI felállása óta, ami arra utalna, hogy a valós igényekhez jobban illeszkedő lenne a szociális ellátórendszer. A támogató szolgáltatásból évek óta úgy vonnak ki jelentős forrásokat és szolgáltatói kapacitást, hogy ez ellátotti létszámunk és az elvégzett munka jelentősen meghaladja a finanszírozási volumenhez tartozó elvárt értékeket. S annak ellenére, hogy a pályázati rendszer bevezetése óta ezt a KENYSZI előtt is dokumentálta a kormányzat (negyedéves jelentések, éves elszámolások formájában) semmilyen olyan intézkedés nem történt, ami a „jobban illeszkedést” szolgálta volna.
„Az Igénybevevői Nyilvántartás a szociális szolgáltatások területén az ellenőrzés támogatása mellett ágazattervezési célokat is szolgál: elősegíti, hogy a költségvetési források a rászorulók érdekében, hatékonyan és eredményesen hasznosuljanak”
A KENYSZI ágazattervezési feladatokban való felhasználásra erős kétségek mellett alkalmazható. Nyilvánvalóan nyújt némi információt ellátotti létszámokat illetően, de ok szolgáltatás esetén nem ad olyan specifikus információt, ami valóban segítené az ágazattervezést. Csak néhány, általam ismert példa:
A családsegítő és gyermekjóléti alapszolgáltatásban a gondozásba vétel alapján történik jelentés, vagyis, ha a kliens 2 évig tartja a kapcsolatot a családgondozójával akkor ezen időszak alatt folyamatosan jelentést kell rá adni. Viszont ez semmit nem mutat meg a családgondozók valós leterheltségéről, az elvégzett feladatokról, az egy gondozóra eső ellátotti létszámról, az aktuális napi ügyfélforgalomról, stb.. Ráadásul ez az egész nincs hatással a forrásokra, hiszen a családsegítés lakosságszám alapján finanszírozott szolgáltatás.
Másik példa legyen a támogató szolgáltatás: a jelentési rendszer csak az igénybevétel tényét rögzíti, de nem mutatja meg, mekkora szolgáltatási kapacitást is vesz igénybe az ellátott. Lehet, hogy egy szolgáltató egy nap 20 igénybevételt is jelent, de volumenében ez kevesebb teljesítést jelent, mint egy másik szolgáltató 10 jelentett igénybevétele! Hogy lehet ez alapján szolgáltatás tervezni?
Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezekhez az adatokhoz a szolgáltatók nem férhetnek hozzá. Az ágazattervezés egyik legfontosabb színtere a szolgáltatói szint lenne, hiszen a szolgáltató van (elvileg) abban a helyzetben, hogy az igényeknek megfelelő kapacitás létrehozása érdekében cselekedjen: létrehozzon kapacitást átcsoportosítson erőforrásokat, vagy a szolgáltatás szakmai paramétereit az igényekhez igazítsa (szociális piac vagy valami ilyesmi). Ebből a folyamatból a szolgáltatók ki vannak zárva, a teljes ágazattervezést lényegében a központi kormányzat látja el és szinte kizárólag finanszírozási eszközökön keresztül (lásd a jelenlegi kapacitás befogadási rendszert).
„A nyilvántartás kiépítésével olyan naprakész információk állnak rendelkezésre a szolgáltatások üzemeltetéséhez, melyek segítségével a szociális ágazat gazdaságosabban, a tényleges problémákra összpontosítva működtethető.”
A szociális és gyermekvédelmi szektorban jelenleg nincs olyan mechanizmus, ami képes lenne a naprakész információkat rövid időn belül az ágazati szabályozásba, működtetésbe visszaforgatni. A „gazdaságos működtetés” fogalma alatt nem tudom mit értenek (valószínűleg az elérhető legkisebb forrásigényt), de gyakorlatilag tisztázatlan, milyen formában is szolgálja ezt a KENYSZI rendszer.
A GRAFIKONOK
A 1. ábra a 2012. május – 2013. július időszak igénybevevői létszámát mutatja. Az alacsony „vizuális élmény” mellett ne menjünk el: 2013-ban vagyunk (amikor az Office több tucat igényes diagram sablont tárol, nem beszélve az egyéni beállítások rendkívül széles lehetőségeiről), amikor egy ilyen igénytelen grafikai megjelenítéssel vagyunk kénytelen szembesülni. Ez már csak azért is meglepő, mert idén májusban, Siófokon az NRSZH témába vágó prezentációja kifejezetten jó vizuális eszközöket tartalmazott.
Vizuális „élmény” – 2013.
A 2. ábra az „új és megszűnt igénylések számának alakulása” témakört mutatja be. Az adatokhoz annyit hozzátennék, hogy van némi korrekcióra szoruló „jelenség” a KENYSZI működésében: határozott idejű megállapodást nem lehet hosszabbítani (csak rövidíteni)! Ha a már beírt dátumot későbbire szeretném módosítani, akkor a „Hiba az űrlapon: Megállapodás rögzítése. A szolgáltatás vége nem lehet a tárolt értéknél későbbi!” hibaüzenetet kapom. Vagyis határozott idejű megállapodás esetén meg kell várnom, amíg a rendszer lezárja a régi jogviszonyt és egy újat kell felvinnem. Az eredmény az, hogy adott szolgáltató gyakorlatilag folyamatos jogviszonyban tartja az ellátottat, a KENYSZI pedig egy megszüntetést és egy új ügyfelet fog nyilvántartani (ha megnézzük az adott ellátott adatait, külön jogviszonyként is számolja őket a rendszer).
Nem lehet tudni, hogy a 2. ábra adataiban mekkora arányban vannak jelen az ilyen duplikációk, de azért érdemes ezt a tényezőt is fejben tartani az adatok vizsgálatakor.
3. ábra: A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevevőinek napi ingadozása
Nem meglepő eredmény látható: az igénybevétel alapvetően a munkanapokra koncentrálódik. Némileg csalóka azonban a hétvégi adatsor: nyilvánvalóan a bentlakásos intézmények esetében történik hétvégi igénybevétel. De például a családsegítés (és még néhány más szolgáltatás esetén) esetén sok esetben nincs konkrét munkavégzés hétvégén - a rendszer mégis igénybevételt regisztrál. Valójában a hétvégére regisztrált közel 200 ezer ember nagy része az adott időpontban nem vesz igénybe szolgáltatást… ennyit a „naprakész információkról”.
4. ábra: 2013. június 15-21. közötti héten szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásokat igénybevevők számának kor szerinti megoszlása nemi bontásban (fő)
Ha csak a KENYSZI rendszer alapadataiból (nem, életkor, cím-adatok) indulunk ki, nagyszerű statisztikákat lehetne készíteni szolgáltatásonként vagy területi alapon. Ehhez képest nem túl informatív a riport statisztikája. Vessük össze a jelenlegi kiadvány grafikonját a májusi, Siófokon bemutatott prezentáció hasonló diagramjával:
KENYSZI riport:
Siófok:
Ég és föld: egyáltalán nem mindegy, hogy vannak-e az összehasonlításhoz referencia adataink. Most képzeljük el, hogy ezeket lehetne területi bontásban és szolgáltatásonként. Ha valaki azt gondolná, hogy ez milyen irtózatos munka lenne: ezt az adatbázist kezelő program automatikusan elő tudja állítani.
5. ábra: A 2013. július 15-21. közötti héten szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásokat igénybevevők számának megoszlása lakóhelyük szerinti járások alapján (fő)
Az előbb hiányoltam a területi adatokat, s lám: itt vannak. De biztos jó ez így nekünk? Nem igazán.
Amit itt látunk, azok a járásonkénti igénybevételi nyers adatok, ezek azonban önmagukban nem nyújtanak sok információt. Az, hogy hány igénybevétel van, függ a területen lakók számától, a szociális ellátások kiépítettségétől és a szociális problémák összetételétől. Ezen tényezők nélkül viszont nem tudjuk értelmezni a színes térképet.
Hogy lehetne itt is előre lépni, szintén a siófoki előadás képét szeretném bemutatni, itt a járások jellegének megfelelő, lakosság-arányos összehasonlítás került megjelenítésre, ami már valamilyen irányban azért előrelépés. Lehetne még sok, hasznos módon feldolgozni az adatokat, de kiindulásnak már ez is megtenné:
6. ábra: A gyermekjóléti (bal) és a szociális alapellátást (jobb) nyújtó szolgáltatások számának változása
Itt sokat segített volna, ha a szolgáltatások megkülönböztetésre kerültek volna: ha már az alapszolgáltatások és a szakellátások szétválasztásra kerültek, mehetett volna a dolog tovább is, mivel PDF-ben vagyunk, a terjedelem azért nem lett volna olyan nagy probléma. Hiányolom, hogy mit is jelent a „szociális alapszolgáltatások esetén az adattisztítás”, s hogy ez milyen módon képes redukálni az adott időszak szolgáltató számát.
8. ábra: A 2013. július 21-én a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások száma járások szerinti bontásban (db)
Idézem: „Jól látható, hogy a nagyobb, jellemzően megyei jogú városokat is magába foglaló járásokban magasabb a szolgáltatások száma.” Ezért kár volt kiépíteni a rendszert, mert ez olyan információ, amit a KENYSZI előtt is tudtunk. Egyes esetekben (pl. a pályázati finanszírozású szolgáltatások) egy jó ideig naprakész információk voltak jelen a szolgáltatások területi eloszlásáról (sajnos ezek közzétételéről újabban leszokott az NRSZH).
AZ EXCEL TÁBLÁK
A mellékletként csatolt Excel táblázatban is vannak ám érdekességek:
1.3. és 1.4. Itt már ellátás típusonként bontott adatokat találhatunk a megszűnt és új megállapodásokról, de ennek grafikai feldolgozása kimaradt a szöveges anyagból.
A 2. kezdető táblázatokkal őszintén szólva nem nagyon tudok mit kezdeni. Részben azért, mert egy nagyon rövid, egy hetes időszakból merít mintát. Ráadásul tudjuk, hogy a szolgáltatások jelentős részénél ez „holt szezon”, ilyenkor a legalacsonyabb az igénybevétel. Más részről nem nagyon van mivel összevetni az adatokat, sem más időszakokkal, sem más területekkel (pl. az eltérő szolgáltató és lakosságszám miatt) nem tudjuk összehasonlítani.
5.3. „szolgáltatások számának megoszlása fenntartói típus” szerinti bontásban 517 db támogató szolgálat van! Ez úgy durván kétszerese annak, ami valójában létezik. Csak a kecskeméti járásban 9 szolgáltatót jelez támogató szolgáltatásra, ami valójában inkább csak 6. Honnan jönnek ezek az adatok?
KONKLÚZIÓ?
A KENYSZI rendszer legnagyobb előnye lehetne, hogy korrekt, szolgáltatások valós szakmai mutatóihoz igazított adatfelvételből rendkívül jó információs anyagokat lehetne készíteni – amiket publikálni kellene rendszeresen. Ez nem csak a kormányzatnak lenne segítség, de a szolgáltatóknak is, mert az egyénre szabott szolgáltatást nem az EMMI vagy az NRSZH/SZGYF biztosítja, hanem a terepen dolgozó szervezetek. Arról nem is beszélve, mekkora segítség lenne ez egy szakmai program, pályázat, szakmai projektmunka elkészítése során: nem kellene mindenféle szedett-vedett, elavult adatokat masszíroznunk, lehetne a tényekkel, realitásokkal foglalkozni.
Ne feledjük, itt egy milliárd forintos rendszerről van szó, aminek az életben tartása is komoly összegekbe kerül. Ezért már „adófizető állampolgárként” de szakemberként is elvárnék egy korrekt adatközlést. De ha más nem, akkor a sok színes grafikonnal el lehet adni, hogy végül is csak volt értelme az egésznek, nem kidobott pénz volt a rendszer kiépítésére szánt sok millió Ft (ne tévesszen meg senkit, hogy EU támogatásból jön hozzá a pénz - azt is a magyar állam fizeti be a közös kasszába).
Ami a közzétett riport kapcsán igazán bosszantó, hogy úgy tettek közzé adatokat, hogy végső soron semmit sem tudtunk meg végül azon kívül, amit már eddig is tudtunk. Sem általánosságban, sem a saját szolgáltatástípusomat illetően nem lettem gazdagabb, néhány olyan panel-bölcsességet kaptam (hétvégén kevesebben vesznek igénybe szociális szolgáltatást…puff neki), amit eddig is tudtam.
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Közel 260 millió forintnyi jogtalan szociális szolgáltatást szűrtek ki
Előadásanyagok - MACSGYOE XXII. ORSZÁGOS SZAKMAI TANÁCSKOZÁS
GONDOLATOK A KENYSZI/TEVADMIN RENDSZERRŐL
Forrás: TámogatóWeb