Hírek: Aktualitások
Miért kényszerítik zsúfoltságba a gyereket? (2013-05-18)
Index cikkajánló
Csilláron lógó négyévesek, a kelleténél korábban iskolába küldött hatévesek, háromról kettőre csökkentett egy főre jutó négyzetméter, a bejárat előtt kígyózó sorok. Az óvodakrízis több éve állandó téma Magyarországon, a feszültséget eddig a magánóvodák, a családi napközik próbálták levezetni. Lehet, hogy jövőre csak a boxzsák marad.
Magánbölcsibe, kislányáért rohan az Indexnek név nélkül nyilatkozó anyuka, amikor utolérjük szerdán délután. Bajban van: januárban lesz négyéves a gyerek, a közeli állami óvoda vezetője viszont már most közölte, hogy nem fogja felvenni.
2014 szeptemberétől kötelezővé válik az óvodáztatás, a lehetőségek viszont tovább szűkülnek. A köznevelési törvény javaslatában még felmerült a lehetőség, hogy családi napközivel (csana) ki lehessen váltani a túlterhelt állami intézményeket, tehát az is teljesítette volna a törvényi előírást, aki magánvállalkozók, vagy önkormányzatok, esetleg egyházi intézmények által üzemeltetett 5-7 fős kis csoportokba járatja gyermekét. A törvényjavaslat elfogadása előtt azonban kivették ezt a lehetőséget. Mivel az ovivá avanzsált magánlakások családi hangulatú napközijei nem meghatározott elvek, és sokkal kevesebb előírás mentén működnek, mint az állami intézmények, a döntéshozók úgy határoztak, itt nem lehet legózni és salátafőzeléket kanalazni 4-től 6 éves korig.
A csanákat ez bölcsivé redukálja, és ahol kevés a három éven aluli, ott csőd is fenyeget. A csanák mellett viszont az anyák is aggódhatnak: jelenleg az óvodáskorú gyerekek tíz százaléka nem jár óvodába, így 2014-ig 25-30 ezer új férőhely kellene. Vagyis a férőhelyek valójában léteznek, csak nem a megfelelő helyen: hiába kong a terem az ürességtől Kapuváron, ha Óbudán folynak ki az ablakon a gyerekek. Az általunk megkérdezett anyukát - nevezzük Vicának - az sem zavarná, ha harminc részre oszlana a lefáradt óvónő figyelme, ha nem tanulna angolt a gyerek, vagy ha csili-villi helyett leharcolt, kopott játékokkal játszana. Viszont nem akar tovább havi 60 ezret, tehát fizetése felét egy olyan heti három napos óvónői szolgáltatásra költeni, ami egyébként ingyen is járna.
A szülői faj három altípusa
Nagy Ágnes viszont reménykedik. A Csodacsalád Egyesület elnöke még nem tudja, mekkora lesz a káosz jövő év végén, de egyelőre nem adja fel. Dolgozik azért, hogy visszakerüljön a törvénybe: óvodapedagógusi végzettséggel rendelkező nevelők mellett csanákkal is kiváltható legyen a kötelezettség. A csanás nevelők 70 százalékának már ma is van ilyen diplomája. A magánszférában dolgozók maradék harminc százaléka - az előírásoknak megfelelően - 40 órás családi napközi tanfolyamot végzett.
Azt eleve nem tudni, hogy a kitételt miért törtölték a jogszabályból. Nagy szerint racionális, szakmai ok nem lehet mögötte. Erről Ertsey Katalin országgyűlési képviselő is azt mondja: valakinek érdekében állhat a csanák ellehetetlenítése, biztosan fújnak rájuk a hátsó sorokból. A képviselő szerint „egy kormánytagnak lehet ez a bekattanása", habár már Gyurcsányék is csak szavakkal támogatták a napköziket, de a finanszírozási problémákat nem oldották meg. Kormányokon át ível a napköziellenes maffia.
Hátulról
A Piac & Profit szerint a magyar bölcsődei rendszerben legkevesebb 12-14 három éven aluli gyerek jut két váltott műszakú gondozóra, miközben ekkora gyermekek legfeljebb 5-6 másikat viselnek el maguk körül. A magyar óvodai csoportok a legtúlzsúfoltabbak a világon: többnyire 25-30 fősek, és szintén csak két, váltott műszakú óvónő vezeti őket. Ez a túlzsúfoltság sok betegség oka és forrása.
A Csodacsalád Egyesület szerint háromféle szülő van. Az egyik, aki ragaszkodik a hagyományos ellátáshoz, az állami bölcsődékhez és óvodákhoz. A másik, akinek a gyermekét nem vették fel a köznevelésbe, ezért átmenetileg, kényszerből kénytelen napközizni, de amint akad egy lehetőség - a pénz nagy úr - elviszi onnan fiát, lányát. A harmadik szülőtípus elvi megfontolásból, tudatosan választja a csanát, családközeli, személyre szabott foglalkozást keres, és eleve úgy tervezi, hogy innen küldi majd iskolába a hatévest.
Vica kislánya azért jár magánbölcsibe, mert már élete első felvételijén elbukott. A családban ugyanis mindenki egészséges, szülei házasok, együtt élnek, és testvére sincs, tehát semmilyen szempontból nem hátrányos helyzetű. Éppen ez lesz a hátránya az oviban is, ahová az anyuka szerint a bejutás szubjektív alapon, néha kamuválások, néha éppen rokoni szálak alapján alakul.
Egy másik megkérdezett anyuka, Juli a kisfiát viszont meg sem próbálta államiba vinni, és hogy a csanát választották, a mai napig nem bánják. Attól félnek csak, hogy az új törvény miatt szeptembertől az utolsó évre, a nagycsoportra költözni kell.
Megússzuk receptre
Jövő év szeptemberétől a gyerekeknek napi négy órát kell majd lehúzniuk az oviban. Ezt legfeljebb akkor úszhatják meg, ha jó fej a jegyző, vagy anyuka-apuka eléggé rámenős. Ugyanaz a metódus folytatódhat, mint ami eddig a kötelező iskolai előkészítő kikerüléséhez kellett: jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésével lehet mentesülni az állam által egységesített légzőgyakorlatok, társas játék, délutáni alvás alól.
Az iskolai előkészítő egy évvel az első osztály előtt kötelező, és nem egyenlő a nagycsoporttal. Hogy ezt minden kölyök kijárja, arról a szülőnek kell gondoskodnia. Ők azonban jelezhetik azt is, hogy bár tisztában vannak a törvényi kötelezettséggel, felmentést kérnek. Ezt valahol gördülékenyen kezelik, más hivatalokban viszont akadékoskodnak. Ha a jegyző, az óvodavezető, a védőnő is bólint, akkor a felmentett gyereknek egy év múlva nevelési tanácsadó előtt kell bizonyítania: készen áll arra, hogy kibírjon nyugton 45 percet a padban, és megtanuljon írni-olvasni. Ez várhat azokra is, akik kihagynák az állami ovik tömeghisztériáját. Szóval lehet készíteni a Kinder tojást.
Viszont úgy tűnik, akit az állami ovi egyszer elkapott, azt nem engedi el csak úgy. A kis félroma gyereknek, aki egyelőre nehezebben koncentrál, például határozottan jót tenne, ha abban a budapesti napköziben maradhatna, ahol eddig is kiemelt figyelmet kapott. A helyi állami óvodában azonban pangás van, a normatíva így kevés, a gyerekeket hálóval fogják. A csanát vezető végzett pedagógus szerint csak elvileg létezik a lehetőség arra, hogy a gyerek iskolai felkészüléséről a szülők maguk gondoskodjanak; ha az ovik keresztbe akarnak tenni, akár a törvényre hivatkozva is megtehetik. Beszéltünk olyan anyával is, aki akár a családi pótlékról is lemondana azért, hogy csanában maradhasson.
A KSH adatai szerint 2011-ben 893 családi napközi üzemelt 6253 férőhellyel, 2012-ben pedig 1109, mintegy 7500 férőhellyel. A csanák 2003 óta állami támogatást kapnak: az óvodák idén 268 200 forintot gyermekenként, a bölcsik 494 100-at, ami a kiadások mintegy harmadát fedezi. Ráadásul az állami támogatás 2012. január 1-je óta csak annak jár, aki EU-s pályázaton indul és nyer. Ha az önkormányzat, vagy az egyház pótolja a kieső részt - ahogy az állami intézmények esetében - akkor a szolgáltatás ingyenes, egyébként akár 150 ezer forint is lehet. Az átlag 60-80 ezer forint, de például Kistelken, a X. kerületben, valamint egy ideig a XI. kerületben is csak az étkezések árát kérték el anyucitól. A fizetőképes kereslet hiánya miatt vidéken általában olcsóbb a szolgáltatás, viszont sokszor saját magukat zsákmányolják ki a vállkozó óvónők.
Dr. Nagy szerint a jogalkotó célja a kötelező ovival az volt, hogy megelőzze a marginalizációt, vagyis hogy minden gyerek közösségben töltse a társadalmi beilleszkedés szempontjából fontos éveket. Emiatt valószínűleg azok nem kapnak majd felmentést a 30 fős csoportokra és túlterhelt óvónőkre építő köznevelés alól, akiknél fennáll ilyen veszély. A nagymama itt nem elég jó társaság. A Csodacsalád elnöke azért kihangsúlyozta: alapvetően nem lenne semmi baj az állami bölcsikkel és ovikkal, „az elvieket tekintve elég jól kitalált rendszerről van szó", csak a megvalósítás, a túlterheltség a probléma. Az ő gyereke is járt állami oviba, viszont tudja: két óvónőnek nem lenne szabad egyszerre 15-18 gyereknél többel foglalkoznia.
Hasznosabb, mint a kormányrandi
A céges napköziknek is van létjogosultsága az elnöknő szerint, hiszen a munkáltatóknak is érdeke, hogy a szülők nyugodtak, produktívak legyenek. „Amikor egy vállalat gondoskodik arról, hogy a dolgozók gyerekei jó helyen legyenek, az ugyanaz, mint amikor beruház egy csocsóasztalba - hagyja az alkalmazottakat pihenni, és megkíméli őket attól, hogy kamutáppénzre kelljen menniük" - mondja dr. Nagy, hozzátéve, hogy a csanák akár a nyári vagy téli szünetben, hétvégenként is fogadhatják a gyerekeket. Az irodában ülő apukának így nem kell azon pörögnie, hogy a félig vak após észreveszi-e, amikor a gyerek a forrón vasalón játszik főzőcskéset; ez növelheti a gyermekvállalási kedvet. Dr. Nagy és csapata 2008 óta dolgozik azon, hogy a hasznot a vállalatok is meglássák, és úgy tűnik, elérték céljukat. „Több nagyvállalattal állunk kapcsolatban, aktív munka folyik, hogy legyen végre valami." És végre lenne is valami.
A NAV április közepén közölte, hogy adómentessé válik a családi napközi, illetve 6 éves korig ennek kiegészítő szolgáltatásai is. A munkáltató a nevére kiállított számla alapján minden költséget átvállalhat a szülőktől, felső költséghatár nélkül. Az viszont egy hónap alatt sem derült ki, hogy a bér jellegű juttatás, vagyis a full adózás kinek éri meg. Ebben a helyzetben ugyanis a cég a szolgáltatás teljesen ára után majdnem még egyszer annyi adót is fizet. Ezzel kapcsolatban a Csodacsalád kérdéssel fordult az adóhatósághoz, a válasz viszont csak egy napig volt fent a NAV honlapján. Az újabb kérdésekre azóta nem válaszolnak.
Nem baj, építünk
A bölcsiben elvileg csak három éves korig lehet húzni, gyakorlatilag a háziorvosok általában gond nélkül írnak igazolást arról, hogy a gyerek még nem óvodaérett, így egy darabig az intézményben maradhat. Vica kislánya legfeljebb januárig. Az anyukának arról fogalma sincs, hogy a kötelező szeptemberi beiratásig - amikor az óvodáknak valószínűleg a túlterheltség ellenére is be kell majd fogadnia gyerekeket - mi lesz. Ez mondjuk szeptember után is kétséges. Megkérdeztük a gyereket kikísérő magánbölcsis óvónőt is: úgy tűnt, ő még a kötelező állami óvodáztatásról sem hallott.
Kétszer kettő néha
A Csodacsalád számításai szerint egy bölcsődei férőhely létrehozása mintegy 4 millió forint, míg egy családi napközi férőhelyé 300 ezer forint körül alakul. Egy új, 20 férőhelyes bölcsőde megépítése összesen 80-200 millió között mozoghat, míg egy hétférőhelyes családi napközi 1,5-2 millió forintból megvan. Azt is kimatekozták: a bölcsődében egy új munkahely fajlagos létrehozási költsége 13,3 millió, míg a családi napközi esetében maximum 1 millió forint. Aláhúzva tehát a csana gazdasági szempontból is jobb megoldás, a járulékos hasznokról nem is beszélve, úgy mint a fekete gazdaság kifehérítése (zsebből fizetett bébiszitterek), a gyermekvállalási vagy a vállalkozási kedv növelése, esetleg a munkahelyteremtés. Az Egyesület a fenntartási költségekkel is számolt: az egy gyerekfejre eső éves költség a csanáknál 993 700, míg az állami ovikban több mint 1,4 millió forint. Előbbit főleg szülők, utóbbit természetesen az állam állja.
Ertsey Katalin április végén írásban kérdezett Balog Zoltántól, a miniszter válaszközleményében óvodaépítést hirdetett. A fejlesztésekre az Új Széchenyi Tervből, és az EU-s Regionális Operatív Programból (ROP) különítenének el, összesen mintegy 5439 óvodai férőhelyet alakítanának ki 2015 első felében. Nem tudni, 2014 szeptemberétől több mint fél éven át mi lesz ezzel az 5439 gyerekkel, hogy hogyan jött ki éppen ez a szám, azt pedig végképp nem, addig és utána mi vár majd a maradék 20 000 ovikötelesre.
A képviselőnő szerint semmi sem indokolja a nagy építkezéseket, a demográfiai mutatók alakulása főleg nem. Ertsey úgy látja, ha most összeraknak pár, a szigorú EU-s előírásoknak is megfelelő épületet, azok tíz év múlva üresen fognak állni, miközben a pénzeket fontosabb dolgokra is el lehetne költeni. Ráadásul hiába kezdenének el akár holnap maltert keverni, jövő szeptemberig akkor sem kerülhet helyére az utolsó szék. „Hosszú a harc, amíg a kormány megérti, hogy nem a '70-es években vagyunk, ahol a lakóteleppel együtt egy iskolát, óvodát is fel kell húzni."
Szerinte egyébként sem lesz okos az elosztás, megint budapesti, frontvonalbeli érdekek fognak érvényesülni, pedig vidéken, ahol kisebb a feszültség, ugyanakkora lenne a szükség. A képviselőnő azt szeretné megértetni, hogy a csanák rugalmasságát jelenleg semmi sem pótolhatja. Ezek a terek kisebb-nagyobb átalakításokkal bárhol létrehozhatóak, és ha csökken az igény, nem marad utánuk pénznyelő fantomépület. Ertseynek viszont nincsenek illúziói, már annak is örülne, ha a kötelező érvényűségben eredményt érne el. És erre most talán van remény.
Vihar a biliben
A képviselőnő valószínűleg tapasztaltabb a parlamenti harcmezőn, mint Nagy, úgyhogy ő jóval pesszimistább is. Szerinte az óvodakötelezettséget is megfogalmazó törvényen már nem lehet változtatni, ő már csak egy kompromisszumban bízik. Eszerint a csanákban töltött évek is kiválthatnák az állami intézmények játékát, origamiját, délutáni alvását és játszótéri rohangálását. Ertsey azt szeretné, hogy szóljon a csana, mint lehetőség csak ötéves korig, akkor az iskolaérettségig egy évet biztosan óvodában, vagyis köznevelési intézményben töltene a gyerek. Erről nyújtott be módosító javaslatot, amivel a bizottság egyet is értett. Vagyis felcsillant a remény a logika létére.
Balog Zoltán legfőbb érve a csanák ellen ugyanis az, hogy az ovivá alakított panellakásoknak nincs köznevelési intézmény címük. Nagy, akinek a véleményét a témában kedden a parlament bizottsága is kikérte, azt mondja, „elvi kérdés, hogy egy hároméves gyereket köznevelek, ellátok, vagy szociálisan gondozok". A fogalmakon való lovaglás szerinte országonként, rendszerenként, vezetésenként változik, úgyhogy ezt talán tényleg nem lehetetlen megdönteni.
„Úgy tűnik, fordulat lesz az ügyben, most megy az érvelés, a lobbizás a háttérben, talán sikerül megváltoztatni az álláspontot" - mondja Ertsey, de semmit sem akar elkiabálni. A módosítást, miszerint a napköziben is elvégezhető lenne a kötelező ovi, most tárgysorozatba vették, szerinte azért, mert a bizottságban ülő vidéki polgármesterként érzik, az ő torkuk körül is szorul a hurok, ha a helyzet őszig nem normalizálódik.
Ahogy telik az idő, Vica egyre inkább kétségbe esik, hogy hová teszi majd a gyereket jövőre. Attól fél, hogy abban a nyolc hónapban szüneteltetnie kell a munkát emiatt. Juli pedig félve készíti kisfia lelkét a váltásra, a harmadik anyuka meg azt számolja, hogyan jönne ki a büntetésből elvont családi pótlék nélkül.
Forrás: Index