Hírek: Aktualitások

Rokkantság és alkotmányos garanciák? (2013-02-26)

Rokkantság és alkotmányos garanciák? Az Alaptörvény újabb módosítása miatt izzanak a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos hírek az elmúlt napokban.

Az Alaptörvény újabb módosítása miatt izzanak a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos hírek az elmúlt napokban. A kormánypártok kezdeményezésére az Országgyűlés az Alaptörvény módosítását veszi napirendre a héten, méghozzá fogyatékosság és rokkantság témakörében.

A módosítás egyik célja az, hogy megváltoztassanak két, a megváltozott munkaképességű embereket alapvetően érintő mondatot: (Alaptörvény XIX. cikk (1) „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” Ebből a második mondatból a rokkantság kifejezést vennék ki, hogy a fogyatékosság kifejezéssel helyettesítsék, amellyel a rokkantság alaptörvénybe foglalása szűnhet meg.

A Helsinki Figyelő szerint: “Mindenki előtt világos, hogy a két szó nem szinonimája egymásnak, értelmezésüknek van ugyan közös metszete, de egyáltalán nincsenek teljes fedésben. Éppenséggel a „rokkantság” és a „fogyatékosság” is szerepelhetne az Alaptörvényben, de nem fog. Ezek szerint néhány héten belül megszűnik a rokkantak támogatásának alkotmányos alapja – ami lássuk be, jobb helyeken nem éppen bagatell dolog. A mi alkotmányozóink szerint nálunk azonban csak afféle „kodifikációs pontosítás”. (Helsinki Figyelő).

 

Az Alaptörvényben való rokkantsági kifejezés szerepeltetés és annak vélelmezett garanciái azonban eddig sem érvényesültek a rokkant emberek érdekeinek megfelelően, hiszen az Alkotmánybíróság, azok után, hogy 2012. decemberében még a kormánnyal szembemenve megsemmisített a rehabilitációs ellátás melletti keresőtevékenység tiltásáról szóló passzust, az elmúlt hónapban – ugyan csak technikai okokra hivatkozva, de – érdemi tárgyalás nélkül visszautasította a MEOSZ és egyes megváltozott munkaképességű személyek alkotmányjogi panasz beadványát.

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a MEOSZ felhívását. Azonban véleményünk szerint kérdéses, hogy ”a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne” kijelentés csak amiatt megkérdőjelezhető-e, mert a nyugdíjak ellátássá átminősítését követő időszakban adott alkotmányos jog fennállása mellett sem tudtak a rokkantak, illetve érdekvédőik semmire sem jutni az állam akaratával szemben?

A korábbi “szocialista” Alkotmányban (1949. évi XX. tv) alapjogként szerepelt, hogy ” mindenkinek joga van a munkához…”. Az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján ez az alapjog azonban soha nem garantált alanyi jogot egy konkrét foglalkozás folytatására, tevékenység végzésére, ahogy arra sem, hogy az államnak nincs arra kötelezettsége, hogy mindenkinek munkát adjon.

Szimbolikus jelentősége természetesen van az Alaptörvény ilyen irányú módosításának, hiszen a fogyatékosság nem azonosítható a rokkantsággal, annak ellenére sem, hogy sokszor egymás szinonimájaként használják, illetve használjuk mi is a két kifejezést. A rokkantság mindig egy tágabb kategóriát jelentett, mint a fogyatékosság, főként a szavak köznyelvben kialakult értelmének köszönhetően. Emellett jogi, orvosi és szociálpolitikai szempontból is más jelentése van a két fogalomnak, más-más minősítés, ellátás, lehetőség és kötelezettség tartozik mind a fogyatékossághoz, mind a rokkantsághoz. A két kifejezés értelmezési különbségeiről és azonosságairól szóló diskurzus vonatkozásában érdeklődés esetén érdemes lehet a szakirodalmi hivatkozásokhoz fordulni.

A lassan 5 éve tartó, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait és foglalkozási rehabilitációját alapvetően érintő változások logikai folyamatába illeszkedő lépés ez, mely hosszútávon joggal vethet fel kételyeket. Láttunk már példát arra, hogy az alkotmányos garanciák sem jelentettek akadályt a kormányzati elképzelések végrehajtása során, mint ahogy, a rokkantsági nyugdíjak átnevezésekor sem. Azonban attól, hogy a “Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás”, véleményünk szerint nem érdemes félni (rövidtávon semmiképpen sem), hiszen ez az Alaptörvény módosítás nem jelentheti azt, hogy a megváltozott munkaképességű emberek ellátásait költségvetési indokoktól vezérelve egyszer csak teljesen elvonják. Az újonnan kialakított ellátó és foglalkozási rehabilitációs rendszernek előbb “vizsgáznia kell”, és csak azt követően fogják átstrukturálni, ha nem felel meg a kitűzött (költségvetési és egyéb) szempontoknak.

 

A MEOSZ sajtóközleménye:

Több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Országgyűlés megszavazza azt módosítást, amelynek eredményeként az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma, és helyette fogyatékosság esetén járna csupán törvényben meghatározott támogatás az állampolgároknak. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkbe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.

Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint. Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény. Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.

A MEOSZ nem gondolja, hogy ez lenne a kormánypártok szándéka, már csak azért sem, mert ellentétes lenne a Nemzeti Hitvallással is, amely kimondja: „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”. Az elesettek körébe vélhetően a súlyos betegségben szenvedő, önhibájukon kívül munkaképtelenné vált állampolgárok is beletartoznak, akik alanyai kell legyenek a szociális biztonsághoz való alapvető jognak.

Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.

További információ: Hegedüs Lajos MEOSZ elnök (06-20/935-8752)

Budapest, 2013. február 23.

Forrás: Foglalkozási Rehabilitációs Tudástár

A tartalom megosztása

Véleményezés Írja meg véleményét Ön is!

Ellenőrző kód

További hírek A kategória további hírei

« Vissza az előző oldalra