Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett, amely az Ehtv. alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Alkotmányjogi panaszt nyújtott be tizenhét olyan vallási közösség, amely korábban egyházként működött, de az Ehtv. alapján az egyházi jogállást elveszítette, az alapvető jogok biztosa pedig utólagos normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók elsősorban az egyházként való elismerésre irányuló eljárás szabályait támadták azon az alapon, hogy az Országgyűlésnek az erre vonatkozó döntésével kapcsolatban nem biztosítottak a tisztességes eljárás garanciái, nem biztosított továbbá a jogorvoslati lehetőség, a döntés során pedig az országgyűlési képviselők politikai mérlegelést végeznek. Az indítványozók szerint a szabályozás sérti az állam világnézeti semlegességének elvét, egyes vallási közösségek hátrányos megkülönböztetéséhez és a vallásszabadsághoz való jog sérelméhez vezet.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az államnak a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett kell biztosítania. A testület ugyanakkor rámutatott arra: nem alkotmányos elvárás, hogy minden egyház azonos jogosultságokkal rendelkezzen, és az sem, hogy minden egyházzal ugyanolyan mértékben működjön együtt az állam. A vallásszabadsághoz való joggal összefüggő jogok érvényesítésében meglévő gyakorlati különbségek alkotmányos határok között maradnak mindaddig, amíg nem diszkriminatív jogi szabályozásból erednek, illetve amíg nem diszkriminatív gyakorlat eredményei.

Az Alkotmánybíróság nem vitatja az Országgyűlés jogát arra, hogy – ha a korábbi törvényben szabályozott eljárás nem bizonyult elég hatékonynak a nem vallási tevékenységet végző szervezetek kiszűrésére, illetve a törvénysértően működő szervezetek elleni fellépésre, akkor – tovább részletezze az egyházként történő elismerés tartalmi feltételeit, további garanciákat építsen be az elismerési eljárásba, illetve hatékonyabb jogi eszközöket biztosítson a törvénysértésekkel szemben. Egy szervezet egyházi jogállása nem minősül az Alaptörvény által védett „szerzett jognak” abban az értelemben, hogy azt – ha utólag igazolást nyer, hogy nem álltak fenn az igénybevételének feltételei – ne lehetne felülvizsgálni és adott esetben visszavonni. Az egyházi jogállás felülvizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatban is alkotmányos követelmény azonban a tisztességes eljárás és a jogorvoslati lehetőség biztosítása.

Az Alkotmánybíróság az Ehtv. szabályainak vizsgálata során megállapította, hogy a törvény az egyházként történő elismerés elutasításról szóló javaslat, illetve döntés vonatkozásában nem ír elő részletes indokolási kötelezettséget, és az elutasított vallási közösségek nem kapnak hivatalos, írásos magyarázatot arra, hogy miért nem szerezhetnek egyházi jogállást (illetve már megszerzett jogállásukat miért nem tarthatják meg). Az Ehtv. továbbá sem az országgyűlési bizottsági javaslattételt, sem az országgyűlési döntést nem köti határidőhöz, és sem az Országgyűlés elutasító döntése, sem a döntés elmaradása esetére nem biztosít jogorvoslati lehetőséget. Az egyházi státusz parlamenti szavazás útján történő elismerése, önmagában e döntéshozatali eljárásnak az Országgyűléshez telepítése politikai alapon meghozott döntésekhez vezethet. Az ilyen, jogi mérlegeléssel megítélendő, alapjogi vonatkozású egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a független bíróságtól való elvonása és kizárólagosan az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette az Ehtv.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján az Alkotmánybírósághoz panaszt benyújtó korábbi egyházak a jogállásukat elvesztették. Az ügyben elbírált alkotmányjogi panaszok jogorvoslati céljára tekintettel az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes rendelkezéseket hatálybalépésükre visszaható hatállyal semmisítette meg, illetve hatálybalépésüktől kezdődően alkalmazhatatlanságukat mondta ki. Ebből eredően az alaptörvény-ellenes rendelkezések alapján elfogadott, az egyházként történő elismerés elutasításáról szóló 8/2012. (II. 29.) OGY határozathoz és az Ehtv. alaptörvény-ellenes rendelkezéseihez joghatás nem fűződhet, azok alapján az országgyűlési határozat mellékletében megjelölt (illetve az Alkotmánybírósághoz panaszt egyébként benyújtó) egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a határozatában nem azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozók megfelelnek-e az Ehtv.-ben foglalt elismerési feltételeknek, hanem – az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll jellegének megfelelően – csak az Ehtv.-beli szabályozást vizsgálta felül. Az Alkotmánybíróság határozata nem érinti az Ehtv. mellékletébe foglalt, az Országgyűlés által elismert egyházak jogállását.

A határozathoz dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András, dr. Holló András és dr. Lévay Miklós alkotmánybírák párhuzamos indokolást, dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek.

A határozat teljes szövege itt olvasható.

Forrás: Alkotmánybíróság