Hírek: Aktualitások
Szegény lakók - Lakhatási szegénység (2012-09-11)
Minden negyedik magyarnak lakbér-, törlesztőrészlet- vagy rezsielmaradása van. A Habitat for Humanity Magyarország átfogó felmérése alapján készült jelentés szerint a lakhatási szegénység két és fél millió embert érint az országban.
Ennél is nagyobb gond a szociális bérlakások szinte teljes hiánya és a szegénység területi koncentrációja. Még csak látszólag sem igyekszik enyhíteni a problémán az évezred nagy szakpolitikai porhintése: a jelzáloghiteleseket érintő látszatintézkedések.
Találgathatjuk, hogy vajon megépülnek-e a választásokig Ócsán az elvileg három hónap alatt felhúzható jelzálogmentő bungalók, a legrászorultabbakat ez magasról nem érinti. Ökumenikus keresztény civil szervezetként a magyarországi Habitat több éve igyekszik adatokat gyűjteni és feltérképezni a valós hazai lakáshelyzetet és annak anomáliáit. Úgy tűnik, hogy ugyan a bajba került devizahitelesek viszik a szalagcímeket már negyedik éve, ez csak a jéghegy csúcsa. A lakhatás és megélhetés nehézségei sokkal több háztartást érintenek. A Tárki adatai szerint a lakosság negyede maradt el legalább egyszer a közműdíj, lakbér vagy törlesztőrészlet befizetésével tavaly. Az Eurostat összesített adatai alapján az EU-tagállamok között a magyar lakosság eladósodottságának mértéke a hatodik legmagasabb Európában. Mindezt tetézi a forintban nehezen kifejezhető energiaszegénység: minden tizedik hazai háztartásban előfordult, hogy anyagi okokból nem tudtak megfelelően fűteni a téli hónapokban.
Magas rezsi, alacsony minőség
A nehezen kitermelhető lakhatási költségek egyik oka sok helyütt az ingatlagok elavult állaga és már építéskor is alacsony műszaki színvonala. A hatékony szigetelés és gépészet még az egy-két évtizede épült házakban, lakásokban sem üti meg azt a mércét, amit a klíma megkövetelne. A magyar lakosság negyede él életminőséget rontó, egészségre veszélyes lakáskörülmények között. A leggyakoribb ezek közül a beázás, a fal vizesedése és a penészesedés. Negyedmillió lakásban továbbra sincs vezetékes víz, közel félmillióan nélkülözik a fürdőszobát, és 660 ezer ember él vécé nélküli ingatlanban. 1,2 millió lakás nincs rákötve a csatornahálózatra, ami komoly környezeti terhelést jelent. Aki szegény, az a legszegényebb: a rosszul szigetelt, vizes házak és lakások akár csak minimálkomfortot adó kifűtése annyiba kerül, mint egy két-háromszor akkora alapterületű, modern, jól szigetelt családi ház energiaszámlája. Az ilyen körülmények között élőknek se pénzük, se lehetőségük nincs jobbra váltani.
Koncentráltan
Külön problémát jelent a lakhatási szegénység egyre jobban szegregálódó területi koncentrációja. Ennek legjellemzőbb formái a szlömösödő városi szegénynegyedek, a rossz infrastruktúra, a munkanélküliség és a besült ingatlanpiac miatt gettósodó települések és kistérségek. Több mint negyedmillió ember él szerte az országban teljesen elszegényedett településrészen, és százötvennél is több települést ért el a gettósodás folyamata. A diszfunkcionális ingatlanpiac miatt a mobilitás eleve kizárt, az itt lakók számára gyakorlatilag nincs kitörési lehetőség, az eladhatatlan lakóingatlanra azok sem szívesen költenek, akik megtehetnék: kútba dobott pénz minden forint. Új építésű házban is őrültség gondolkodni: a puszta tégla a felét éri, mihelyst beépítésre kerül. Feltehetően enyhítené a lakhatási szegénységet, ha megfelelő mennyiségű és minőségű, hatékonyan működtetett és karbantartott szociális bérlakás állna rendelkezésre. Jelenleg alig 120 ezer önkormányzati bérleményt tartanak nyilván országszerte, ami a lakásállomány csekély, nem egészen három százaléka. Ezek jó része sem megfelelő fekvésű és minőségű, minden negyedik alacsony komfortfokozatú. Szerény becslések szerint is több mint háromszázezer családnak lenne szüksége kompakt, olcsón fenntartható, de méltó életkörülményeket biztosító szociális bérlakásra, amely nem szegregálná a rászorulókat a társadalomtól, hanem biztos alapot nyújtana ahhoz, hogy visszataláljanak a foglalkoztatásba, és ne maradjanak el hónapszámra a számlák, közüzemi díjak és törlesztőrészletek fizetésével.
Az Új Széchenyi-terv otthonteremtési programja 375 milliárd forintot, a GDP másfél százalékának megfelelő összeget, és évi 40 ezer új lakást tartana kielégítőnek a lakhatás gondjainak megoldásához. A hangzatos program pályázati kiírásokkal rendre adós marad, és átfogó koncepciójában láthatóan a gazdaságélénkítés szempontjaira koncentrál, a megfizethetőséggel és a legégetőbb gondok orvoslásával nem bíbelődik.
Forrás: NOL