Hírek: Aktualitások

Gondolatok a KENYSZI/TEVADMIN rendszerről (2012-08-09)

Gondolatok a KENYSZI/TEVADMIN rendszerről A TÁMOGATÓWEB oldalon Meleg Sándor által írtakat változtatás nélkül közöljük.

Sokat gondolkodtam, hogy közzé tegyem-e az elektronikus rendszerünkkel kapcsolatos kritikus gondolataimat, de az elmúlt napok tapasztalatai alapján úgy döntöttem, hogy mégis… a mai túlkontrollált világban csak akad még egy kis résnyi esély, hogy némi szubjektív kritikát fogalmazzon meg az ember a Rendszerrel szemben.


GONDOLATOK A KENYSZI/TEVADMIN RENDSZERRŐL

Dr. Pósfay Gábor, Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója, a 2012. július 5-én kelt levelében kérte, hogy a KENYSZI/TEVADMIN rendszerrel kapcsolatos problémákról, illetve elégedettségről visszajelzést küldjünk, mint írta: „jelen levelemnek az is célja, hogy felmérjük, hogy a szolgáltatók illetve fenntartók elégedettek-e az adatszolgáltatási kötelezettségük teljesítését biztosító elektronikus rendszerrel.” E gondolat jegyében, mint (félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni) egyszerű felhasználó szociális szakember, szeretném megosztani személyes tapasztalataimat és véleményemet a rendszerrel kapcsolatban.

Az elmúlt fél évben már a Szociális Szakmai Szövetség közzétette meglátásait a rendszerrel kapcsolatban (2012. március 1-én), én ennél a levélnél valamivel szubjektívebb, személyesebb gondolatokat szeretnék papírra vetni, mert a száraz szabályozási kérdések mögött mégiscsak emberek dolgoznak.

Munkatársaimmal egyetemben a kezdetektől megéltük (megszenvedtük) a KENYSZI/TEVADMIN rendszer létrehozását, jártuk sorba a tájékoztatókat, hosszú órákat küzdöttünk az adatfeltöltésekkel, a frissítések utáni elektronikus zűrzavarral, hosszan vártuk a hibajelentésekre a válaszokat és intézkedéseket, esetleg elmélyülten hallgattunk némi zongoraszonátát a call-center vonalán. Egy hónappal a Rendszer éles működésbe állása után a tapasztalataimat összegezve meg kell, hogy mondjam: az elégedettség az, ami a legtávolabb áll tőlünk.

A fenti mondatom indoklásaként következőkben néhány pontban szeretném összefoglalni a rendszerrel kapcsolatos meglátásaimat.

MODERNIZÁCIÓ

A KENYSZI/TEVADMIN rendszer nyíltan meghirdetett céljai között előkelő helyen szerepelt a szociális ágazat modernizációja. Mint szociális dolgozók, halljuk az „idők szavát”: a XXI. században a modern informatika nélkülözhetetlen a szolgáltatások mindennapi életében a frontvonaltól a legmagasabb döntéshozatali szintekig. Ezzel a céllal még egyet is értek, s nagyon nagy örömömre szolgálna, ha ez egyszer ésszerű keretek között megvalósulna.

Nagyon is ellentmondásosnak érzem azonban, hogy a szociális szolgáltatók jelentős része a napi szintű túlélésért küzd, a létfenntartáshoz szükséges működési költségeket is nehezen teremtik elő, de közben modernizálódjanak úgy, hogy a napi jelentés megtételéhez teremtsék elő a szükséges számítógépet (és szoftvereket), folyamatos szélessávú internetkapcsolatot, ill. feladat elvégzéséhez szükséges egyéb erőforrásokat.

Én nem emlékszem rá, hogy a rendszer bevezetését bármilyen olyan előzetes adatgyűjtés megalapozta volna, melyben vizsgálták volna a szolgáltatók informatikai infrastruktúrájának jellemzőit. Pedig érdemes lett volna, mert (sajnos) sok szolgáltatónál komoly problémák vannak-e téren – persze ez legyen a működtető fenntartó vagy intézmény problémája.

ADMINISZTRÁCIÓ EGYSZERŰSÍTÉSE

Igen örültünk volna, ha az elektronikus rendszer kiváltaná a jelenlegi dokumentációs kötelezettségünk egy részét. De nem így történt, sőt, összességében a helyzet rosszabb lett, mint előtte volt. A rendszer még a Szt/Gyvt. által előírt alapvető nyilvántartást sem váltja ki (pedig alapjaiban ugyanazokra az adatokra épül), a szolgáltatások napi szintű nyilvántartása pedig a legtöbb szolgáltató esetében kétszeres adminisztrációt követel meg: nem elég papíron dolgozni, ehhez többletként társul a központi elektronikus nyilvántartás.

A mai napig fennmaradt a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet 18. §-ban rögzített írásos nyilatkozattételi kötelezettség, holott ezt kiválthatta volna rendszer. A KENYSZI/TEVADMIN az ellátási ütközéseket képes kezelni (elvileg) - a fent nevezett dokumentum pedig eddig is használhatatlan volt, törlése nem okozott volna különösebb hiánytünetet az ágazatban.

Az adminisztráció egyszerűsítése helyett viszont kaptunk egy csomó dokumentációs módosítást, hiszen a tájékoztatókon elhangzottak, valamint az NRSZH ellenőrzési szempontsorában szereplő információk alapján módosítanunk kell(ene) a szervezeti és működési szabályzatot, a szakmai programot, a munkaköri leírásokat, a megállapodásokat, esetleg külön tájékoztatást tenni az ellátottak részére a jelentési kötelezettség teljesítéséről.

A rendszer kiépítése során nagy valószínűséggel fel sem merült, hogy az ágazat személyi feltételi megfelelnek-e az elektronikus adminisztráció követelményeinek. Itt nem csak arról van szó, hogy egy felhasználóbarátnak semmiképpen nem nevezhető felületen kell dolgozni, hanem arról is, hogy a szociális szakterületen dolgozóktól (akár közép, akár felsőfokú végzettségűek) elvárható-e, hogy megértsenek és napi szinten problémamentesen használjanak egy komplex adatkezelő-rendszert.

A másik kritikus pont, hogy a napi adminisztratív tevékenységre fordított tengernyi idő mellett milyen időszükséglete is van a KENYSZI/TEVADMIN rendszer működtetésének. A KENYSZI/TEVADMIN kiépítése éppen beleilleszkedik abba a folyamatba, hogy a szociális és gyermekvédelmi ágazat – mind szakmailag, mind intézményileg - viharos sebességgel távolodik a szociális szakmától, s nagy sebességgel készül beolvadni a közigazgatási/államigazgatási rendszerbe.

Egy kisebb szolgáltatónál az elektronikus adminisztráció napi időszükséglete nem tűnik katasztrofálisnak, de ezeknél a szolgáltatóknál általában egy-két ember végez minden adminisztrációs feladatot – nekik ez a többletmunka biztos nem hiányzott. Azok az intézmények/ szolgáltatók, ahol százas-ezres nagyságrendben kell napi szinten válogatni az igénybevételeket – ez a munka hosszú órákat vesz igénybe – és itt sem feltétlen akad egy-két fölös ember, akinek más dolga sincs, csak ezeknek az adatoknak a gyűjtése, feltöltése, ellenőrzése.

Vegyük a július 5-én kelt levélben foglaltakat (kb. 10 ezer adatszolgáltató) realitásnak, feltételezzük (legyünk nagyon optimisták), hogy egy adatszolgáltató csak napi 15 percet ül a számítógép előtt adatszolgáltatás céljából, akkor ez egy évben ágazati szinten nagyságrendileg 640.000 munkaóra – ezt az időt gyakorlatilag az érdemi szakmai feladatoktól kell elvonni. A legolcsóbb változatban is egy munkaóra minimum 1.000 Ft költséggel számolandó, vagyis éves szinten minimum 0,6 milliárd Ft megy el újabb, lényegében improduktív adminisztrációra. Ehhez adjuk hozzá a rendszer központi számítógépes infrastruktúrájának kiépítési és fenntartási költségeit, máris közel járhatunk az évi 1 milliárd Ft összeghez.

Kérdéses, hogy a rendszer egyáltalán eredményez-e annyi finanszírozási megtakarítást, hogy legalább a saját működési költségeit fedezze?

 

FINANSZÍROZÁSI ANOMÁLIÁK CSÖKKENTÉSE

Röviden de tömören: cél érthető és elfogadható, a módszer nem.

A szociális és gyermekvédelmi szféra finanszírozási elvei rendkívül összetettek, sokszínűek, a finanszírozási rendszer eme jellemzőiből törvényszerűen következik, hogy egy idő után átláthatatlanná válik, a finanszírozásban duplikációk keletkeznek és látszólag felesleges forráskiáramlás történik. Az lenne a meglepő, ha nem így működne a rendszer.

Az egyszerű szociális szakember viszont azt gondolná, hogy a finanszírozási anomáliákat a finanszírozás rendezésével lehet elsősorban megoldani, a beavatkozás nem a következmények, hanem az okok (pl. jogszabályok korrekcióját, áttekinthető, egységes finanszírozási elvek bevezetését, valós költségekre épülő finanszírozás, stb.) szintjén fog megtörténni. De mint azt a KENYSZI/TEVADMIN bevezetése is mutatja: a kormányzat ahelyett, hogy a finanszírozások rendszerét egyszerűsítené és tenné átláthatóbbá, más utat választott: az ütköztetést.

Az ütköztetési rendszerrel a legfőbb gond, hogy 2012 augusztusában – miközben a rendszer egy hónapja „éles” üzemben dolgozik – semmilyen olyan táblázat, adatsor vagy tájékoztató nem került a szakmai nyilvánosság elé, ami jogszabályi alapokra hivatkozva egyértelműen tisztázná az egyes szolgáltatástípusok közötti ütközéseket. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg az egész ütköztetési funkció jogszerűségét.

Amikor 2011-ben a támogató szolgálat befogadási pályázatát írtuk, fontos elbírálási szempont volt, hogy az ellátásban (a hatékonyabb segítségnyújtás érdekében) minél szélesebb körben együttműködjünk más szolgáltatókkal – alig egy év múlva a TEVADMIN ugyanezért az együttműködésért keményen büntethet.

És ha már a kettős finanszírozásnál (mint anomália) járunk: a T/7858 számú törvényjavaslat éppen most emelte (elfogadva: 2012. július 12. - 2012. évi CXV. tv.) 10 milliárd Ft összeggel (összesen 23,785 milliárd Ft-ra) emelni az egyházi kiegészítő normatívát. Jelen pillanatban ugyanazért a szakmai feladatellátásért egy egyházi fenntartó kétszer került megfinanszírozásra – bármilyen többlet követelmény teljesítése nélkül. Ez vajon nem finanszírozási anomália, nem felesleges (duplikált) pénzkiáramlás?

A kettős finanszírozás kiszűrése kapcsán felmerülhet az a kérdés is, hogy miért hagyták ki a rendszerből a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli ellátásokat? Nyilvánvalóan ugyanazon jogszabályok (Szt., Gyvt) hatálya alatt állnak, igen komoly összegekről van szó. A pénzbeli ellátások esetében is igen aktuális lenne az „anomáliák” kifésülése, különösen, ha a pénzbeli ellátásokat összevetem a humán szolgáltatásokkal (pl. ápolási díj bentlakásos ellátásban lévő személy után, stb.).

Felvethetjük azt is, hogy mennyire alkalmas a finanszírozási problémák kezelésére az a rendszer, ami képtelen a finanszírozásnak megfelelő adatok rögzítésére? A szolgáltatások finanszírozásnak sokszínűsége (gondozási nap, lakosságszám, feladatmutató, stb.) a TEVADMIN rendszert abszolút nem érdekli, csak napi igénybevétel formájában képes adatot rögzíteni, ami számos szolgáltatás esetében (támogató szolgálat, családsegítés, gyermekjóléti szolgáltatások) egyszerűen irreális, értelmezhetetlen. Ha az adatbevitelnél ennyire el van szabva a rendszer, akkor hogyan segíthet ez a valós finanszírozási anomáliák kezelésére?

Szerintem az igazi „finanszírozási anomália” az, hogy az ütközés „intézménye” miatt a szociális szolgáltató úgy esik el majd a finanszírozástól, hogy betartja a rávonatkozó hatályos jogszabályokat és a finanszírozási szerződésének rendelkezéseit. A szolgáltató ütközés esetén a rendszerből nem kap korrekt információkat az ütközésről (mert adatvédelem az van), mert csak az ütköző szolgáltatástípust látja, a konkrét szolgáltatót nem, így gyakorlatilag esélye sincs a helyzet rendezésére, az ellátott pedig nem köteles azt közölni (vagy dezinformál). A korábban már méltatott nyilatkozat a szolgáltatások igénybevételéről sem jelent megoldást, hiszen azt

  • csak egyszer, a szolgáltatás megkezdésekor kell kitölteni, későbbi párhuzamosságról nem ad információt;
  • csak a szociális szolgáltatások egy részére terjed ki, pl. a támogató szolgálattal ütköző nevelőszülői ellátásról nem tud;
  • csak az aktuális igénybevétel tényéről ad információt - a szolgáltató pontos azonosítását nem teszi lehetőé; végül pedig
  • semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik hozzá – vagyis az ütközések kiszűrésében hasznavehetetlen.

Az ütközések kapcsán a szolgáltatóknak kemény döntéseket kell meghozni, melyek kemény kérdéseket vetnek fel, ezek közül csak a legfontosabbak említeném meg:

  • Vajon jogszerű az, ha a megállapodásban, vagy a házirendben korlátozzuk az ellátottak más szolgáltatásokhoz való hozzáférését?
  • Jogszerű, ha megszüntetem a jogviszonyt azzal az indoklással, hogy elesem az állami támogatástól, mivel ütköző szolgáltatást is igénybe vesz?
  • Van-e jogom támogató szolgálat vezetőjeként arra, hogy elutasítsam egy súlyosan fogyatékos gyermek szolgáltatás iránti kérelmét csak azért, mert nevelőszülőnél él?

Az elmúlt időszakban sajnos arra is volt példa (április-május), hogy az ötletszerűen feltöltött ütköztetési rendszer miatt a szolgáltatók tömegesen elkezdték lemondatni az ellátottakat az ütköző szolgáltatásokról – majd a rendszer ismét változott és csinálhatták vissza az egészet. Lehet, hogy csak júliustól van jogkövetkezménye a jelentésnek, de nem ártana figyelembe venni, hogy kormányzati szerv akármit nem pakolhat fel a világhálóra következmények nélkül.

Mielőtt a finanszírozási anomáliákat a szolgálatok szankcionálásával akarnák megszüntetni, a kormányzat próbálja először magát a finanszírozást és annak jogi alapjait rendbe tenni, valamint a szolgáltatókat felhatalmazni arra, hogy maguk is képesek legyenek tenni a párhuzamosságok felszámolása érdekében.

 

ELLENŐRZÉSEK TÁMOGATÁSA

Nehezen tudom elképzelni, hogy segítheti majd az ellenőrzéseket a rendszer.

Volt róla szó, hogy a Magyar Államkincstár rendszerére majd rákapcsolódik a KENYSZI/TEVADMIN és ellenőrzés előtt az ellenőrök hozzáférnek majd az adatokhoz. Lehet, hogy meglepő dolgot fogok mondani, de elektronikus levélben az adatküldés (az ellenőrző szerv által megkívánt formátumban!) ellenőrzés előtt megoldható volt eddig is, milliárdos költségből megépített rendszer nélkül is tökéletesen működött – a végső szót ugyanakkor továbbra is a helyszínen talált dokumentumok alapján mondta ki a MÁK.

A KENYSZI/TEVADMIN rendszerben lényegében az elektronikus adatok megléte vagy hiánya felülírja a szolgálatok munkáját, a hiteles teljesítményigazolásokat is beleértve! Az ellenőrzéseket az elektronikus és papír alapú dokumentációk összevetése csak bonyolítja, nehezíti – főként, hogy több szolgáltató esetében a finanszírozás alapját jelentő adat nem a TEVADMINban rögzített napi igénybevétel. A komplexebb feladatellátás akár az adatrögzítésben, akár annak ellenőrzésében viszont több hibalehetőséget jelent. Felhasználóként nem látom tisztán, hogy ez miben jelent egyszerűsítést, hatékonyabb ellenőrzést?

A joghatósági és szakmai (kormányhivatal és módszertan, ill. NRSZH) ellenőrzéseket a rendszer biztosan nem fogja segíteni, ugyanis a KENYSZI/TEVADMIN esetében semmilyen minőségi adatszolgáltatás nem történik, ami lehetővé tenné, hogy a szolgáltatás munkájának minősége megítélhetőbb legyen. Maga az ellenőrzési szempontsor tovább bővült, ez megint csak többlet papírmunkát jelent (adminisztráció egyszerűsítése, ugye?).

DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉSEK SZAKMAI TÁMOGATÁSA

Nem látok bele a kormányzati döntéshozatali apparátusba, de nagyon félek attól, hogy ez az elektronikus rendszer adataival hozzájárulhat ezekhez – mert egyszerűen nem tartom rá alkalmasnak.

  • A személyi nyilvántartás nem tartalmazza a szociális szolgáltatáshoz kapcsolódó specifikus adatokat, így szakmai döntés hozatalhoz nem is adhat érdemi információkat.
  • Az igénybevételek nyilvántartása sok esetben nincs összhangban a jogviszony jellegével (különös tekintettel a gyermekjóléti szolgáltatásokra), illetve a kapott szolgáltatás tartalmával (pl. családsegítésben egy szálon fut az adósságkezelés és a családgondozás, de a párterápia és még csomó minden más is) vagyis téves információkat szolgáltat az igénybevételről.
  • A napi jelentési rendszer pedig nincs összhangban a finanszírozás módjával, s ami rosszabb: nem a valós igénybevételt méri, vagyis újra csak nem alkalmas a finanszírozás vizsgálatára, ellenőrzésére!

Vagyis a rendszer alapján nem lehet megtudni, hogy a mai magyar szociális ellátórendszerben milyen jellemzőkkel bírnak az egyes szolgáltatások igénybevevői (a tágabb értelemben vett célcsoportról nem is beszélve) milyen szakmai tartalommal és milyen valós teljesítménnyel működnek szolgáltatások. A nyers létszámadatokkal (esetleg kiegészítve a lakcím, életkor és nem adataival) nem lehet szakmailag releváns információkat kinyerni a rendszerből.

PÁR GONDOLAT AZ INFORMATIKAI PROBLÉMÁKRÓL

A KENYSZI/TEVADMIN rendszer informatikai kialakítása finoman szólva is borzalmas. Ha modernizációról beszélünk, akkor 2012-ben a rendszer technikai kivitelezése egyszerűen elfogadhatatlan. Ezért csak részben tudom hibáztatni az informatikai csapatot, mert ők azt a rendszert építik fel, amit a megrendelő kért - az elmúlt hónapok tapasztalati alapján viszont úgy gondolom, hogy a megrendelő alapvetően nem tudta meghatározni a rendszerrel kapcsolatos elvárásait, illetve nem volt képes az informatikai csapatnak érthetően modellezni a szociális ellátórendszer működését. Alapvető tervezési munkaszakaszok marad(hat)tak el teljes mértékben a rendszer kiépítése során, ez pedig a mai napig folyamatosan bosszulja meg magát – sajnos első sorban az adatszolgáltató kollégákon.

A rendszerrel kapcsolatban egy kolléga megfogalmazta a világhálón a legtalálóbb gondolatot: „jogászok kérése alapján informatikusok építették szociális szakembereknek” – és hát olyan is lett.

A rendszer csak folyamatos szélessávú netkapcsolattal érhető el, ami azért az ország egyes területein még mindig problémát okoz, de hát ez legyen a szolgáltatók problémája, modernizálódjanak. Ugyanakkor a webes adatbeviteli felület a rendszernek sem jó, mert ha mind a 10 ezer felhasználó egyszerre szeretne dolgozni, akkor a sávszélességet a szerveren 10 ezerszer fogja lefoglalni, amitől az egész elviselhetetlenül lelassul (vagy összeomlik, mint tette azt többször a múltban). Pedig a megoldás szinte kéznél van, a NAV adatszolgáltatási rendszere (ABEV Java), illetve annak működési elve a mi esetünkben is jól alkalmazható lett volna:

  • a rendszer saját gépen fut, nem eszi a szerver erőforrásait,
  • az internetre csak az adatcsomag feltöltésének idején van szükség, ez akkor is működik, ha gyengébb minőségű internetes hozzáférés áll csak rendelkezésre,
  • mindenki a saját űrlapjait tölti le, ezek viszont bármikor, egymástól függetlenül frissíthetők központilag;
  • az adatszolgáltatás megküldéséig az űrlap korlátlanul frissíthető, módosítható - szintén a központi rendszer terhelése nélkül;
  • az adatszolgáltatás szintén hitelesíthető, Ügyfélkapun keresztül leadható;
  • az adatszolgáltatásról a program HITELES helyi másolatot készít a saját gépen (ezt a TEVADMIN a mai napig nem képes megoldani).

Lényegében ennek egy funkcionális analógiája volt az interfész (szép magyar szó ez is, ebből egyből ki is találta minden szociális munkás, mire való) létrehozása, illetve a migrációs tábla. Kár, hogy migrációs adatátvitel amilyen jó ötletnek tűnt, annyira nem vált be:

  • az Excel táblát folyamatosan javították, a változtatások szinte követhetetlenek voltak,
  • a TAJ azonosító első számjegye (fránya 0) sokáig megoldhatatlan probléma volt,
  • a migráció alkalmazásával kapcsolatban folyamatosan változások voltak (csináljuk – ne csináljuk?)

A webes felületről nehéz jót mondani, egyszerűen felhasználó-ellenes. A kék-fehér környezet alacsony kontrasztú, nehezen látható, a betűméret kicsi (mai napig nem állítható), az ikonok még kisebbek (szintén nem állíthatóak), a felület személyre szabására nincs lehetőség. A jelenlegi sorrendezési feltételek a nagy létszámú igénybevevőnél elégtelenek, a napi igénybevétel jelentésénél sem ártana néhány szűrő beiktatása. Az ellátottakat minden megnyitáskor újra és újra sorrendbe kell rendezni. Mellesleg a sorba rendezés az alapján nem lehetséges, hogy igénybe vettek-e szolgáltatást, avagy nem… A nyílt forráskódú CMS rendszerekben (Joomla, Drupal, stb.) ezek a kérdések már évek óta megoldottak (akár olyan szinten, hogy felhasználónként beállítható a kezelőfelület megjelenése és az alapvető elrendezési funkciók működése), tehát nem lehetetlent kérünk.

A honlap felhasználását segítő információkat nem sikerült a honlap szerkezetébe integrálni – ha valakinek gondja támad a napi jelentéssel, csak menjen vissza a Főoldal aljára, nyissa meg a word formátumú tájékoztatót és keresgéljen kedvére. Azt sem egészen értem, hogy a rendszerrel kapcsolatos fórumot miért nem lehet a TEVADMINon belül elérni, miért kell ezért egy teljesen másik honlapon, külön regisztrálni?

A nemrégiben feltöltött riportok használhatósága megint erősen korlátozott: hosszú, de nehezen használható adatsorokat generál. A demográfiai riport összesen az életkort és a nemet tudja, amit azért erős túlzás demográfiának nevezni. Hiányzik a webes felületből a riportok grafikus megjelenítése is, ami megint elvárható lenne egy „modern” elektronikus rendszertől.

A tesztüzemmód egyik jellegzetessége, hogy szinten minden héten volt valami frissítés (amit vagy kiírtak a főoldalra vagy nem), ennek köszönhetően mind a törzsadatok felvitelében, mind a napi jelentésben voltak komoly gondjaink. A támogató szolgáltatás esetében júniusig kellett arra válni, hogy a személyi segítés és személyszállítás tisztességesen jelenthető legyen: először volt a személyi segítés VAGY személyszállítás, majd egy frissítés után lett egy harmadik lehetőség (személyi segítés ÉS személyszállítás), júniustól azonban a két szolgáltatás külön megállapodássá vált szét. Ez utóbbi nem lett volna rossz megoldás, ha visszamenőleg nem kavarja össze kibogozhatatlanul a napi jelentéseket.

Júniusban azzal a megnyugtató érzéssel dőlhettek hátra az addig is naponta jelentő kollégák, hogy teljesen feleslegesen próbáltak dolgozni a rendszerrel, mert az addigi munkájuk lényegében nem ér semmit. Ez legalább egy jelképes bocsánatkérést megért volna az üzemeltetők részéről.

Mellesleg a frissítések az éles üzembeállást követően sem szűntek meg, vagyis számíthatunk még meglepetésekre. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a rendszer adatbiztonsága eléri a szükséges szintet, az esetleges adatvesztésnek pedig a szolgáltatók az állami támogatásukkal fizetnek…

BANÁNHÉJAK

Volt néhány szívünknek kedves probléma is, melyek mai napig léteznek érdemi válasz nélkül, így újra fel-felvetjük őket.

A KENYSZI elfogadja az antarktiszi állampolgársági státuszt. Szerény ismereteim szerint az 1961-től hatályos Antarktisz egyezmény alapján a déli szélesség 60. fokától délre nem ismer el semmilyen területi követelést, így a kontinens területe egyetlen államhoz sem tartozik. Ennek értelmében az Antarktiszra nem lehet állampolgárságot kérelmezni és abban a valószínűtlen esetben, ha valamelyik kutatóállomáson gyermek születne, akkor sem kaphat antarktiszi állampolgárságot. Akkor kik számítanak antarktiszi állampolgárnak?

A KENYSZI továbbá elfogadja már nem létező államok (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Német Demokratikus Köztársaság) állampolgárságát is. Én úgy tudom, hogy ezen államok megszűnésekor vagy a jogutód állam állampolgársága él tovább vagy a személy hontalan jogállású lesz. Azért, mert valakinek a személyi igazolványában Magyar Népköztársaság van, attól még ő Magyarország/Magyar Köztársaság állampolgára. Ha még sincs igazam, akkor érdemes lenne kiegészíteni a listát minden, elmúlt 80-90 évben megszűnt államalakulattal, hiszen potenciálisan az ő állampolgáraik is felbukkanhatnak a szociális rendszerben.

 

ÖSSZEFOGLALVA

A fenti problémafelvetéseket nem érzem újnak, a legtöbbjük már alapjaiban megvolt a Szociális Szakmai Szövetség márciusban írt levelében is – a mindennapi élet csak ezen problémák részleteiben való kibontakozását hozta el. A levélben jelzett alapvető hibák megoldására érdemi megoldások nem születtek, csak a „majd csak jó lesz, meglátjátok” válaszok.

Félreértés ne essék: a rendszer céljai nem rosszak, valóban szolgálhatná a szociális szféra hatékonyabb és jobb működését. A probléma abból fakad, hogy a szociális és gyermekvédelmi ágazat alapvető problémáinak, szakmai és jogi szabályozásának (régóta esedékes) tisztázása, a finanszírozási elvek átgondolása NÉLKÜL épült ki a rendszer. Így legjobb esetben is egy gyenge tüneti kezelést nyújt a csontig fájó problémákra, rosszabb esetben maga is hozzájárulhat azok további romlásához. Ehhez adódik a tervezés elkapkodása, egy szűkebb, de intenzív tesztelés hiánya és gyenge technikai szintű informatikai kivitelezés.

Nem akarok általános politikai következtetéseket levonni, de a KENYSZI/TEVADMIN története alapjaiban megfelel a kormányzati munka egészének: egészen jó célok, ötletek véreznek el a kapkodó, nem kellő mélységben elvégzett tervezésen, előkészítésen és az ebből kifolyólag gyenge minőségű kivitelezésen. Az eredmény pedig több milliárd forintos számla és egy eredeti céloknak csak töredékesen megfelelő rendszer kiépítése, mely működése során lényegében csak további erőforrásokat emészt fel mind a központi kormányzat, mind a szolgáltatók esetében.

Nyilvánvalóan lehet részletezni még tovább az egyes pontokat, elgondolkodni a szociális szférában tapasztalható általános problémák és az elektronikus adminisztráció kapcsolódásán és egyéb érdekes kérdéseken, de nem teszek ilyet. Visszatérve az első mondatokra: elégedettségre semmilyen okot nem látok, mert adatszolgáltató felhasználóként csak egy drága, instabil és rosszul elkészített rendszert látok, ami többletmunkát jelent napi szinten (akár hétvégén vagy szabadság alatt is), anélkül, hogy bármilyen reális esélye lenne arra, hogy az általam mindennapokban megtapasztalt elvi és gyakorlati szakmai problémák megoldásához érdemben hozzájárulna.

Mint említettem, a fentiek egyfajta személyes benyomást, véleményt tartalmaznak. De azért örülnék neki, ha valami csoda folytán érdemben meg lehetne cáfolni a gondolataimat (még közzé is tenném itt a honlapon!).

Kecskemét, 2012. augusztus 9.

Meleg Sándor

Forrás: TámogatóWeb

A tartalom megosztása

Véleményezés Írja meg véleményét Ön is!

Ellenőrző kód

További hírek A kategória további hírei

« Vissza az előző oldalra